- Mi az érvelés?
- Az érvelés jellemzői
- Az érvelés elemei
- Induktív és deduktív érvelés
- Logikai és matematikai érvelés
- Szóbeli érvelés
- Absztrakt érvelés
Elmagyarázzuk, mi az érvelés, elemei és jellemzői. Továbbá, melyek a különféle érvelési típusok.
Mi az érvelés?
Amikor érvelésről beszélünk, általában a képességre utalunk emberi lény hogy lelkileg szembenézzen a baj vagy helyzet, alkalmazva a logika és a tapasztalat az Ön állásfoglalása és/vagy megértése. Más esetekben a különböző formákra hivatkozunk, amelyek azt mondták gondolat, a benne érintett emberi elme sajátos aspektusaiból.
Más szóval, az érvelés az emberi faj jellegzetes vonása, vagyis képes megkülönböztetni magunkat állatokat. Ez egy intellektuális, logikus folyamat, amelyen keresztül érvek eléri következtetéseket, adott egy első helyiségcsoportot.
Az, ahogy ma az érvelést megértjük, az értelem modern eszméjéhez kapcsolódik. Ez egy termék változtatások alatti mélyreható filozófiai filozófiák reneszánsz európai és különösen a Tudományos forradalom.
Így az Istenbe vetett hit, mint az emberi lény alapvető tulajdonsága kiszorult, kiszorítva azt pontosan az érvelés és az a képessége, hogy megértse az őt körülvevő világot irányító alapvető törvényeket.
Az érvelés jellemzői
Általánosságban elmondható, hogy bármilyen típusú érveléstől elvárható, hogy lehetővé tegye a problémák megoldását, a következtetések levonását és a tények valamilyen formájának tudatos megismerését ok-okozati és logikai kapcsolatokon keresztül.
Ez azt jelenti, hogy az érvelés önkéntes, az egyes személyek képességeitől függ, és ez olyasmi, ami a tanulás megfelelő, gyakorolható és fejleszthető. Mint később látni fogjuk, az érvelés különböző mentális szférákra és procedurális logikákra vonatkozik (módszertanok) az esettől függően eltérő.
Az érvelés elemei
Az érvelés minden típusa két jól elkülöníthető elemből áll, amelyek a következők:
- A helyiségek. A kifejezések halmaza, amelyek megerősítik vagy tagadják a valóság és ez képezi az érvelés bármely formájának kiindulópontját. A premisszák, akárcsak a következtetések, lehetnek igazak vagy hamisak, általánosak vagy különösek.
- A következtetéseket. Ezek a premisszákból logikai eljárások és argumentumok alkalmazásával nyert kifejezések halmaza. Az egyik érvelés következtetései egy másik érvelés előfeltételeként szolgálhatnak, és így tovább.
Induktív és deduktív érvelés
Az érvelés osztályozásának két fő formája az induktív és a deduktív. A logikai eljárás különbözteti meg őket egymástól, vagyis az a formális és érvelő művelet, amelyet a következtetések levonása érdekében implikálnak. Nézzük külön:
- Deduktív érvelés. Ahogy a neve is sugallja, a következtetések levonásaként a dedukciót használják. Ez azt jelenti, hogy egy általános vagy univerzális típusú konkrét premisszák alapján lehetséges egyedi és egyedi típusú következtetéseket levonni az alapján, amit globális szinten igaznak tekintünk. Például: ha abból indulunk ki, hogy a kutyák harapnak, és kedvencünk valóban kutya, akkor arra a deduktív logikai következtetésre juthatunk, hogy kedvencünk képes megharapni minket. Ez az eljárás természetesen nem mindig igaz, mivel teljes mértékben a premisszák érvényességétől függ.
- Induktív érvelés. Ez az okfejtés az előző esettel ellentétes irányba halad, tehát egyedi és egyéni premisszákból indul ki, hogy aztán globális vagy univerzális következtetésekre jusson. Ezáltal kevésbé logikus érvelési mód, de valószínűbb, és ezért bizonyos mértékig hasznosabb a jövő előrejelzésére. Például, ha valaki egyszer hazudik nekünk, akkor azt feltételezzük, hogy a jövőben újra hazudni fog nekünk, még akkor is, ha fennáll annak a valószínűsége, hogy ez nem fog megtörténni.
Logikai és matematikai érvelés
Az érvelés logikus ez az a képesség, hogy tudatos, kimutatható következtetéseket vonjunk le premisszák halmazából. Ezt a mi tudás, anélkül, hogy egyéni tapasztalatainkhoz folyamodnánk.
Érvényes (helyes) vagy hamis (helytelen) eredményeket adhat vissza. Ugyanis a rossz érvelés is lehetséges érvelés, bár a logika szempontjából a hamis érvelést ún. tévedések.
A logikus érvelés egy sajátos fajtája az matematikai, általában formális típusú, amelyben a számok közötti kapcsolatok halmazának szabályait és eljárásait követik, készletek, ábrázolások vagy ábrák, matematikai axiómák, tételek vagy eljárások megállapításához.
A matematikai érvelés soha nem a tapasztalat vagy a szubjektivitás felé fordul, hanem a legtisztább és leglogikusabb objektivitás felé. Így egy olyan műveletnek, mint a 2 + 2, mindig ugyanaz lesz az eredménye, függetlenül attól, hogy ki végzi, hol vagy milyen korábbi tapasztalatokkal rendelkezik. Ehhez a számok és a matematikai jelek.
Szóbeli érvelés
Ahogy az érvelés korábbi változatai is alkalmazzák a nyelv formális matematika, a verbális érvelés a nyelv mechanizmusait és eljárásait alkalmazza, akár beszélt vagy írott, ezért nevezhetjük nyelvi érvelésnek is.
Ez a fajta érvelés azonban az egyes egyének nyelvének felfogásától függ, mivel a nyelv a technológia hogy tanulnunk kell, és hogy a társadalmi és kulturális környezetünkből örököljük, ugyanakkor ez az emberi lény természetes képességében rögzül: a nyelvtanulás és -fejlesztés képességében, azaz a termelésben. jelek.
A verbális érvelésnek tehát köze van a verbális nyelv elsajátításához, vagyis az olvasás-megértés képességéhez, a nyelvi kompetenciához, kreativitás kifejező, többek között a verbális gyakorlat.
Absztrakt érvelés
Valószínűleg ez az emberi érvelés egyik legfontosabb formája, amely valamilyen módon magában foglalja a verbális és a matematikai érvelést is, mivel mindkettő jelentős absztrakciós szinttel rendelkezik.
Az absztrakt érvelés nem konkrét fogalmak és tárgyak kezelése, amelyek nem ugyanúgy léteznek, mint a kézzelfogható dolgok. Lehetővé teszi, hogy termeljünk információ új a földihez kevésbé kapcsolódó elvont fogalmak kapcsolatából, mint például a mennyiség, arány, érvényesség, szimmetria, szépség stb.
Az ilyen típusú érvelés nagyszerű fogása lehetővé teszi számunkra, hogy bonyolult fogalmakat kezeljünk, bonyolult mentális műveleteket hajtsunk végre, és kapcsolatokat hozzunk létre tárgyak és nem létező helyzetek között, mint például feltételezések, hipotézis és az elukubálás egyéb formái.