Elmagyarázzuk, mi az a prosopopeia vagy megszemélyesítés, mint stilisztikai figura, annak jellemzői és különféle példák.
Mi az a prozopopoeia?
Ban ben retorika Y irodalom, a prosopopeia vagy megszemélyesítés egy stilisztikai figura, amely abból áll, hogy emberi tulajdonságokat tulajdonítanak egy olyan referensnek, amelyből általában hiányoznak, például állatnak, növénynek vagy tárgynak, akár konkrét, akár absztrakt. Ezek az emberi tulajdonságok vonatkozhatnak beszédre, dalra, érzésre vagy gondolkodásra, vagy bármely más olyan állapotra, amely az a személy.
A személyeskedés a forrás nagyon gyakori a különböző területeken, különösen az irodalmi, gyermek- ill ékesszólás. Ontológiai metaforának is nevezik (vagyis a létre utaló).
Neve a görögből származik prossopon (komponálta profik, "Tovább", és ellenzék, "Arc"), amely a színészek által használt maszkok neve volt a tragédia klasszikus, és amellyel esetenként isteneket, állatokat vagy magát a sorsot is így értelmezhették.
Ily módon ellentéte lenne az állatosításnak (állati tulajdonságok tulajdonítása) vagy a reifikációnak (a dolgok tulajdonságainak tulajdonítása). A Prosopopoeiát is nevezik beszédeket, szövegek vagy bombasztikus, szükségtelenül ünnepélyes vagy túlzottan retorikus beszédek.
A prosopopeia jellemzői
A prosopopeiát a következők jellemzik:
- Ez egy típusból áll metafora és/vagy stilisztikai eljárás, hiszen az elhangzottakat jobban illusztrálja vagy esztétikaibb kifejezésekkel tölti be.
- Állati vagy élettelen referens (még ha absztrakt vagy képzeletbeli is) cselekvéseit vagy egy személy jellemzőit tulajdonítja.
- Gyakori benn mesék, gyerekmesék, irodalmi szövegek vagy metaforikus, és a nyelv beszélt.
Példák a prosopopoeiára
Íme néhány példa a megszemélyesítésre:
- Később a tél kopogtatott az ajtaján.
- – Edd meg – mondta a kígyó Évának.
- Azon az éjszakán a szél a fülébe súgta.
- Az órák elhúzódtak anyja visszatéréséig.
- Ősszel a fákat megfosztják lombjuktól.
- A hegedűk sírtak, miközben a dob köhögött.
- Ó, kegyetlen sors, elítél engem!
- A város nemes és előkelő volt.
- Tulipánok meghajoltak, ahogy elhaladt, mintha meghajolna.
- A hold a hegység fölé bökte a szemeit.
- Katonák, szabadság vár ránk, és a kötelesség hív minket!
- Ne beszélj, édes bor, ezt a titkot meg kell őriznem!
- A trombiták ujjongták a verseny győztesét.