Elmagyarázzuk, mik az irodalmi források, milyen típusú irodalmi források léteznek, és néhány jellemzőjüket.
Mik azok az irodalmi eszközök?
Ezt nevezik irodalmi eszközöknek vagy úgy isretorikai alakok azokhoz a fordulatokhoz és speciális stratégiákhoz, amelyeket a szerzők irodalom Műveikben nyomatják a nyelvet azzal a céllal, hogy nagyobb kifejezőerővel vagy nagyobb szépséggel ruházzák fel őket. Ezért a nyelv különleges, a hétköznapitól eltérő felhasználásáról van szó.
Ez alatt nem értjük kifejezetten a vers, sem az egyes vizuális effektusokra versek terjesztésével kívánják elérni a szöveg a lapon, hanem a dolgok elmondásának módjaira, a használat általános módjának megváltoztatására szolgáló módszerekre nyelv.
Tisztázni kell, hogy minden irodalmi mű a megszokottól eltérő vagy a megszokottól távol áll, nemcsak versben, hanem prózában is. De még így is egyedi, egyedi bélyeget ad a műnek az irodalmi források felhasználása; valami, aminek a részestílus minden íróról.
Azt is el kell mondani, hogy ezen irodalmi források nagy része előfordulhat a köznyelvben, játékformaként, hangsúlyozásként vagy a mondanivaló fokozásaként, de ez nem a beszélt nyelv használatának szokásos módja. A vicceket, a szóbeli beszámolók és a hasonló kifejezések különféle formái gazdagok a nyelv szellemes fordulataiban.
Az irodalmi eszközök típusai és példák
- Metafora vagy hasonlat. Ez abból áll, hogy egy referenst helyettesítünk egy másikkal, amelyhez hasonlóság van, létrehozva a összehasonlítás közöttük egy közös vonás alapján, vagy az egyiket a másik alapján határozzuk meg. Ha ez egy nexuson keresztül történik (például egy "tetszik"), akkor hasonlatról beszélünk; amikor nem, a metaforából. Például: "Az ajkaid rubinja" egy metafora, mivel valakinek az ajkait a rubinokhoz hasonlítja vöröses színük alapján; ugyanaz a "Az ajkaid vörösek, mint a rubinok", ami a "hogyan" jelenléte alapján hasonlat lenne.
- Metonímia. Hivatkozások cseréjéből áll, csakúgy, mint a metafora, de feltéve, hogy van kapcsolat a dologhoz tartozó rész, az ok miatti hatás vagy a dolog eredete között. Például: "Cervantest olvastuk" (a mű szerzője) vagy "Elmentünk kínait enni" (a dolog nemzetisége).
- Túlzás. Költői túlzásból áll: olyanból, amelynek célja egy gondolat kifejezett jelentésének kiemelése. Például: "Bruno olyan hosszú volt, mint egy zászlórúd."
- Megszemélyesítés. Akkor fordul elő, amikor élettelen tárgyaknak vagy állatoknak az emberiség bizonyos egyedi tulajdonságait adjuk. Például: "A kertben a fák kíváncsian dőltek felénk."
- Ellentmondásos. Két logikailag ellentétes kifejezés összekapcsolását jelenti, vagyis két olyan szót, amelyek jelentése normális esetben nem létezhetne együtt. Például: „Tekinteted jeges melege” vagy „A fényes éjszaka csillagok nélkül”.
- Hyperbaton. A szokásos mondatrend megváltoztatásán alapul, kiemelve a szintaxis néhány jelentését. Jellemző a költészet, bár nem kizárólagos. Például: "Tegnap adtam neki egy puszit az arcodra."
- Anafora. Ez egy két vagy több mondat eleji ismétlés, amely dallamos vagy hangsúlyos hatást kelt az elhangzottakhoz képest, általában egy érzés intenzitásával társulva. Például: „Aznap este végigsétáltunk az ösvényen. Aznap este ellenőriztük, hogy nincs-e senki a végén.”
- Névkönyv. A mindennapi beszédben széles körben használt forrás a beszélt nyelven keresztüli ábrázolásból áll hang valamiről vagy valami állatról. Például: "kopogj, kopogj, kopogj, csörgött az ajtó" vagy "nem bírtam elviselni az óra állandó ketyegését".
- Ellipszis. Az ellipszis alapvetően a kihagyásból áll, vagyis abból, hogy szándékosan elkerülünk bizonyos dolgokat, vagyinformáció a vevőhöz. Ez a hiány azonban nem akadályozza meg az elhangzottak érzetének megőrzését, de mozgékonyságot, gyorsaságot, ill. ritmus az imához. Ez lehet egy név, egy téma, egy cselekvés vagy egy referens, amely az összehasonlítás része, és kimondatlan marad. Például: "Paula a jobb oldali ösvényen ment, Maria a bal oldalon" (kerülje az "út" ismétlését); vagy még: "Izzadságban fürödve ébredtem, ő bebugyolált és teljesen kiszáradt" (kerülje az "ébredj fel" ismétlést).
- Alliteráció. Ez egy fonetikai erőforrás, vagyis a hang. Ez akkor fordul elő, amikor egy olyan kifejezést szándékosan alkotnak meg, amely elrejti egy hang ismétlődését. Gyakori a nyelvcsavarókban, alburákban és találós kérdésekben, mert csak a hangra és nem a jelentésre figyelve lehet újra felépíteni a választ. Arra is használható, hogy belső dallamot nyomtassunk a ima. Például: A "Megmondom és megmondom, megismétlem neked" népszerű rejtvény (az ismétlésben a "rongy" szó rejtőzik; vagy a "klasszikus klarinétok hallatszottak" kifejezésben (az első szótag ismétlése egy bizonyos ritmust indukál).