• Mi a retorika?
• Retorika, szónoklat és dialektika
• Retorikai alakok
• Retorikai kérdések
• Arisztotelész retorikája

Elmagyarázzuk, mi a retorika, a beszéd elemei, a figurák és a retorikai kérdések. Kapcsolata a szónoklattal és a dialektikával.

A retorika a nyelvet annak tartalmából, szerkezetéből és stílusából vizsgálja.

Mi a retorika?

A retorika az fegyelem akit érdekel az expresszív eljárások és technikák tanulmányozása és rendszerezése a nyelv, amelyek a szokásos kommunikációs céljaik mellett olyan célkitűzés meggyőzni vagy szépíteni az elhangzottakat.

Ez egy olyan tudományág, amely számos tudományterületet átszel, köztük a irodalom, a politika, a újságírás, a hirdető, a oktatás, a jobbstb.

A retorika elemei elvileg verbális típusúak, vagyis a nyelvhez tartoznak, de nem csak a beszélt: az írásbeli kifejezés, sőt a közös képhasználat, ill. szöveg ez jól jöhet a tiédből érdeklődés, különösen a kortárs kidolgozási formákban beszédeket.

Ennek a tudományágnak a kezdetei a görög-római ókorba nyúlnak vissza. Ban,-ben Ókori Görögország széles körben tanulmányozták, és mások kimondott szavakkal való meggyőzésének képességeként értelmezték.

Később Róma császári udvaraiban is helyet kapott, és a középkori európai oktatás alapvető részét képezte, ahol a humanisztikus tudományok között lényeges helyet foglalt el, legalábbis az 1999-es évekig. Romantika.

A retorika klasszikus megfontolásai szerint minden diskurzus három elemből épül fel:

• Találmány vagy találmány. A diskurzus tartalmának megválasztása, vagyis az adott témaválasztás a memória, a közös helyeken (ill topoi), saját vagy harmadik féltől örökölt ötletek, röviden, amelyek a kommunikációs céljaikat szolgálhatják.
• Eszköz. Az elemeinek szervezettsége a inventio strukturált, hierarchikus egészben, azaz az érvelés kényelmessége szerint szervezve, történeteket, kifejtéseket vagy magyarázatokat használva a másik mozgósítására érzelmi, racionális vagy morális úton.
• Elocutio. Egyenértékű azzal, amit ma "stílusnak" tekintünk, az ideális nyelvi források kiválasztása a korábban összegyűjtött és megrendelt anyagok szóbeli kifejezésére. Ez beszédfigurákat, szójátékokat stb.

Retorika, szónoklat és dialektika

Az oratórium a retorika alkalmazása a szóbeli diskurzusra.

Ezt a három kifejezést nem szabad úgy kezelni szinonimák, hiszen nem azok, annak ellenére, hogy gyakran a mindennapi beszédben többé-kevésbé felcserélhetően használhatjuk őket. A retorika egyrészt a „jólmondás művészete”, vagyis az a képesség vagy tehetség, hogy a közöltnek megadja azt a kifejezőkészséget, amely szükséges ahhoz, hogy az valóban meggyőző legyen. Másrészt a többi fogalom:

• Ékesszólás. Egyesek szerint a irodalmi műfaj, az oratórium a retorikai elemek szóbeli diskurzusra való alkalmazásának formájaként érthető, vagyis a retorika beszélt beszédre való alkalmazásának képességeként. Egyszerűen fogalmazva, a nyilvános beszéd a hatékony beszéd művészete. Emiatt a szónoklatnak és a retorikának sok közös határa van.
• Dialektika. A maga részéről a dialektikát az ókori görögök "a beszélgetés művészeteként" értették (a szó magában foglalja a görög szavakat is nap-, "viszonosság" vagy "csere", és logók, „Szó”), és abban különbözött az oratóriumtól, hogy jól beszélni tanított mások előtt, míg a dialektika vitázni tanított. A híres filozófus, Szókratész a dialektikát gyakorolta tanítványaival, és beszélgetésen keresztül kihívta őket, hogy gondolkodjanak el az őket érdeklő témákról.

Retorikai alakok

Más néven irodalmi alakok, a retorikai alakzatok stilisztikai fordulatok vagy források, vagyis olyan nyelvi mechanizmusok, amelyek a diskurzus illusztrálására, szépítésére vagy stilisztikai gazdagítására szolgálnak.

Mind a beszélt, mind az írott nyelvben, mind a költői, mind az informális nyelvben, az ilyen típusú források lehetővé teszik az egyén számára, hogy kevesebbel többet fejezzen ki, megváltoztatva a mondandók hagyományos vagy megszokott konfigurációját. Néhány példa a beszédfigurákra:

• A metafora. Ez áll a összehasonlítás egyik dolog és a másik között, vagy az egyiket a másik nevén nevezve, hogy megmutassák valós vagy képzeletbeli közös vonásaikat. Például: "A folyó egy hosszú, kék kígyó volt" vagy "A szemében susogó napok megfélemlítettek."
• A túlzás. Ez a diszkurzív túlzás egy formája, amelynek jelentése nem szó szerinti, hanem átvitt. Például: "Annyira éhes vagyok, hogy megennék egy mamutot" vagy "Olyan buta, hogy nem tud beszélni és járni egyszerre időjárás”.
• A megszemélyesítés. Abból áll, hogy emberi tulajdonságokat tulajdonítanak egy élettelen tárgynak, nyilvánvalóan nem szó szerint. Például: "A reggel meleg levegővel köszöntött" vagy "A szél a fülembe súgta a nevedet."
• A Ellipszis. Ez a retorikai figura abból áll, hogy a beszéd valamely tartalmát kihagyjuk, amit már elmondottnak, nyilvánvalónak vagy valamilyen oknál fogva el akarunk titkolni. Így elkerülhetők az olyan ismétlések, amelyek például elrontanák a beszédet, vagy bizonyos feszültség keletkezhet. Például: „María és Néstor moziba mentek, és amikor elmentek, nem találták az autójukat” (a tárgyismétlés kimarad), „Ajándékot vittem a gyereknek, de már megvolt” (a ajándék kimarad).

Retorikai kérdések

Másrészt a retorikai kérdések vagy erotémák azok, amelyek nem várnak választ a beszélgetőpartnertől, hanem kifejező funkciót töltenek be: hangsúlyozzák az elhangzottakat, egy megerősítést vagy egy konkrét lelkiállapotot sugallnak. Ilyen értelemben beszédfiguraként is funkcionál. Például:

• – Engedjük, hogy a vádlott megússza?
• – Istenem, mikor lesz vége ennek a kínnak?
• – Ki tudna segíteni rajtam kívül?
• – Lesz valaki, aki megvédhet?

Arisztotelész retorikája

A "Retorika" Arisztotelész három könyvből álló műve.

Estagirai Arisztotelész (Kr. e. 384-322) az ókor egyik legjelentősebb görög filozófusa volt, akit tanítójával, Platonnal együtt az ókor atyáiként tartottak számon. filozófia nyugati.

Számos műve között írta a Retorika, ahol kifejti megfontolásait azzal kapcsolatban, hogy mit tartott a tekhné. Más szavakkal, Arisztotelész úgy határozza meg a retorikát, mint a technika meggyőzni vagy megcáfolni. A dialektika megfelelőjeként írja le, amelynek feltárását szenteli.

A Retorika Arisztotelész három könyvből áll: az első a retorika szerkezetével és fajtáival foglalkozik; a második arról, hogy mit lehet érvelni, és mi függ az értelemtől vagy érzelmektől; a harmadik pedig a meggyőzés diskurzusok felépítésének legmegfelelőbb módjáról szól.