• Mi a rabszolga termelési mód?
• A rabszolga modell jellemzői
• A rabszolga modell megjelenése
• A rabszolgaság társadalmi osztályai
• A rabszolga modell eltűnése
• Egyéb termelési módok

Elmagyarázzuk, mi a rabszolga termelési mód, eredete, társadalmi osztályai és jellemzői. Ezen kívül más termelési módok.

A rabszolga termelési módban a legnagyobb munkaerő a rabszolgák.

Mi a rabszolga termelési mód?

Gondolat szerint marxista, a rabszolga termelési mód a kapitalizmus előtti társadalmak politikai-társadalmi szerveződésének egyik módja volt. Náluk a termelést többnyire megfosztottak végezték jogok polgárok és kötelező szolgaságra csökkentik, úgynevezett rabszolgák.

Ezt a gyártási modellt széles körben használták Görögország és Róma klasszikus civilizációiban, és részben felelős volt a virágzásért és a válságba jutásért. Nem szabad összetéveszteni rabszolgaság, amely mint társadalmi jelenség időtlen idők óta létezett, és formálisan egészen a XIX.

A rabszolga termelési mód olyan társadalmi szervezet, amelyben a rabszolgák alkotják a fő szerepet munkaerő és a termelés. A rabszolgák azonban nem kapnak semmilyen jutalmat erőfeszítéseikért, a menedéken és az élelemen kívül.

Ebben az értelemben ez egy preindusztriális típusú modell, amelyben a rabszolga nem kap még a fizetés munkájukért, ugyanakkor minimális szükségleteiket a mesternek kell fedeznie.

A rabszolga modell jellemzői

A rabszolga-modellt a rabszolgák tömeges léte tartja fenn, munkára kényszerülnek, és akiknek egyáltalán nem fizetnek semmit az elvégzett munkáért.

Ez azt jelenti, hogy csak élelmet és lakhatást kapnak a megélhetésük biztosítására a gazdától vagy rabszolgatartótól. Másrészt a megtermelt mennyiséggel kapcsolatos aggodalom nem a rabszolgákat (akik nem törődnek a jó és rossz terméssel), hanem a gazdát.

A rabszolga modellben a rabszolgák olyan alakok voltak, akiket a törvény és formálisan szinte tárgyakká redukálva, egyéni vagy kollektív állampolgári jogok nélkül, bármely felügyelet nélkül intézmény. Gyermekeik is születhettek rabszolgának, és ugyanahhoz az úrhoz tartozhatnak, vagy adott esetben szabadok, vagy valamilyen köztes kategóriába sorolhatók.

A rabszolgák részei voltak a örökség a parancsnok és az őket ért kár kártérítést követelhet áruban vagy szolgáltatások. Valójában a klasszikus rabszolgatartó társadalmakban, mint pl görög, el lehetett jutni a rabszolgaságba adósságok nem fizetése, elkövetett bűncselekmények vagy katonai vereség miatt. Még rabszolgái is voltak a Feltétel, amelyet a közszolgálati feladatnak szenteltek.

A rabszolga modell megjelenése

A rabszolga termelési mód az ókori Görögországban született, és a rómaiaknál is folytatódott.

A rabszolga termelési mód jóval a rabszolgaság feltalálása után jelent meg. Az ókori görög társadalom nevéhez fűződik egy olyan produktív modell felépítése, amelyben a rabszolgaság volt a mezőgazdaság fenntartója.

Azonban nem a kizárólagos munkaerő volt, hanem szabad parasztok és kézművesek is éltek a rabszolgákkal. Utóbbiak behódolásának feltétele politikai és munkaügyi volt, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy többé-kevésbé önálló életet éljenek, család és legyen lakóhelyük.

Nem ismert, hogy hány rabszolga volt az ókori Görögországban, de feltételezik, hogy a rabszolgák aránya állampolgárok ingyenes 3/2 körül lenne. Alkalmazták a mezőgazdasági, kézműves, ipar és az úr gyermekeinek nevelése (rabszolgák esetében). A rabszolgákat szexuális partnernek, vagy otthoni környezetben is el lehetett fogadni, bár jóval kisebb arányban.

A maga részéről a Római Birodalom, amely Kr.e. 146-ban meghódította Görögországot. C. mezőgazdasági kapacitása a kiterjedt katonai hadjáratok miatt csökkent, polgári életét csak a rabszolgaosztály munkájának köszönhetően tudta fenntartani.

Becslések szerint a 43. évben a. C. a Róma által alávetett rabszolgák száma hárommillió volt, ötször több mint 225 a. Minden katonai győzelem új rabszolgákat nevelt, hogy a rendszer működjön.

A rabszolgaság társadalmi osztályai

Mindkét társadalmi osztályok amelyeket érdekes megkülönböztetni bármely rabszolga modellben, a következő kettő:

• Szabad férfiak. Lehetne területük, árujuk, polgári jogok és utódaira örökölje örökségét, amelyben akár számos rabszolga is lehet.
• A rabszolgák. Ők az utolsó kategória állampolgárai voltak, akik nem rendelkeznek jogokkal és tulajdonhoz való hozzáféréssel, nem beszélve az állampolgári jogokról vagy az állampolgári részvételről. Alig voltak többek a dolgoknál, és az esettől függően egy életen át azok maradnak, amíg néhány év rabszolgamunkát nem végeznek, vagy amíg ki nem tudják fizetni az úrnak annyi pénzt, amennyit a feje ér. vásárlása útján Szabadság. Ezután a mester adhat a rabszolgának egy felszabadító dokumentumot.

A rabszolga modell eltűnése

A rabszolgamodell válságba került a Római Birodalomban, amikor a római pax megakadályozta az új katonai hódításokat, amelyek új rabszolgákat etettek a társadalom a terjeszkedésben.

Másrészt a kereszténység népszerűsítése gyökeresen megváltoztatta a római polgárok ideológiai és szellemi érzékét. Ráadásul a heves gazdasági válság meggyengítette a különbséget a szabad polgárok és a rabszolgák között, aminek következtében ez az elkülönülés fokozatosan értelmét vesztette.

A rabszolgaságot azonban ekkor még nem szüntették meg (majdnem 1500 évnek kell még eltelnie), hanem megszűnt a termelés motorja lenni, hogy tanúja legyen a 2008-ban uralkodó feudális modellnek. Európa keresztül a Középkorú.

A Római Birodalom 5. századi barbár invázióitól kezdve elszabadult a feudális forradalom, amely véget vetett a rabszolgamodellnek, és a rabszolgákat jobbágyokká változtatta, akik nagybirtokosok, ill. Feudális urak.

Egyéb termelési módok

A rabszolga-kereskedelem mellett a marxista doktrína a következő termelési módokat ismeri el:

• Ázsiai gyártási mód. Hidraulikus despotizmusnak is nevezik, mivel a társadalom szervezetének irányításából áll egyetlen, mindenki számára szükséges erőforráson keresztül: Víz, Egyiptom és Babilon esetében az ókorban, vagy az öntözőcsatornák a Szovjetunió és Kína. Így a hűségesek vizet kapnak, hogy bevehessék szántójukat, míg a hűtlenek szántói kiszáradnak.
• Kapitalista termelési mód. A modell a burzsoázia, bukása után kiszabott feudalizmus és az arisztokrácia, amelyben a tulajdonosok a főváros irányítani a termelési eszközöket, és a munkásosztály felajánlja nekik munkaerejét kihasználva, fizetésért cserébe, amellyel elfogyaszthatják a számukra szükséges árukat és szolgáltatásokat.
• Szocialista termelési mód. Marx a kapitalizmus alternatívájaként javasolta, és biztosítja az irányítást a termelési eszközök nak nek munkásosztály vagy munkás, nehogy a burzsoázia kizsákmányolja őket. Így az állam vállalja a megszüntetését magántulajdon és a tőkére, hogy a kollektív érdekeket az egyéni érdekek elé helyezze, mint egy lépést az osztály nélküli társadalom felé, de olyan bőséges termeléssel, hogy a javakat a szükségletek és nem az érdemek szerint osztják el.