Elmagyarázzuk, mi a munkás, milyen tulajdonságai vannak és mi a származása. Illetve milyen a munkásmozgalom története.
Mi az a munkás?
Lényegében a munkás a munkavállaló ipari. Vagyis az a személy, aki a dolgozott fizikai, kézi vagy vezetési gépek és szerszámok, általában munkaórák alapján kiszámított fizetésért cserébe.
Bár nem teljesen szinonimája, a munkás kifejezést gyakran ugyanabban az értelemben használják, mint "munkás", különösen, ha a modern munkásosztályra utal. Szintén használt "proletár" és "proletariátusA munkásra és a munkásosztályra politikai és ideológiai szempontból utalni, különös tekintettel a Karl Marx által megalkotott filozófiai irányzatra (vagyis a marxizmus).
A munkás szó a latinból származik operátor, ami "zálogot" vagy "napszámost" jelentett, de azt is, ami a munkára jellemző. Valójában ez a latin szó abból származik opus, "munka" vagy "munka", és a jelenlegi "kezelő" kifejezéshez kapcsolódik (például a gépeknél).
Bár ez a szó a római ókorban létezett, az, amit ma munkásként értünk, jellemző a modern világgal együtt született ipari társadalomra. Ipari forradalom a tizennyolcadik és tizenkilencedik századból. A munkások megléte nélkülözhetetlen az ipari munka modelljéhez kapitalizmus kortárs, mivel ezek adják a produktív egyenlet „munka” elemét.
A 20. század óta gyakori, hogy az ilyen típusú munkavállalók szervezett és társadalmilag és politikailag képviseltetik magukat a szakszervezetekben és/vagy szakszervezetek, azaz saját irányítású szervezeteik vannak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy újratárgyalják foglalkoztatási feltételeiket munkaadóikkal és az állammal.
A munkások mint munkaerő a gyárakban és az építőiparban, akár önállóan, akár félig autonóm módon, vagy bérmunkásként üzleti. Ott nem szakirányúnak tekintett munkát végeznek, azaz nem igényel előzetes tanulmányokat vagy kimerítő tanulmányi felkészültséget, ezért gyakran a legalacsonyabb fizetések közé tartozik.
Amikor egy nemzet munkásainak összességére utalunk, gyakran beszélünk a munkásosztály, és amikor ez az osztály jogaik aktív védelmében szerveződik, általában a munkásmozgalom.
A munkásosztály eredete
A munkásosztály a legmodernebb a munkásosztály átalakulásai közül, a belépéstől kezdve Európa a Modern kor és a kezdete a iparosítás. Ez a 18. század közepén és végén történt, amikor megjelentek az első gyárak, és jelentős kereslet keletkezett a városi munkások iránt.
Így a nyugati (majd a világ) paraszt lakosságának jó része elhagyta a vidéket és a városokba vándorolt, hogy egy új, bővülő, szintén jobban fizetett munkaterület részesei lehessenek. Ez vidéki kivándorlás néven vált ismertté.
Így a tizenkilencedik század során egy új társadalmi osztály alakult ki: az ipari munkások osztálya, vagyis a munkások osztálya, amellyel megkülönböztették őket a vidéki munkásoktól vagy parasztoktól. Ezért a munkásosztály megjelenése egy nagy társadalmi változás történelmi tünete, hiszen a burzsoázia szerepét vállalta társadalmi osztály domináns a régi helyett arisztokrácia.
Ráadásul a munkásosztály megjelenése nagyrészt az élet kezdetét jelzi városi, tekintettel arra, hogy a parasztvándorlás nagymértékben megnövelte a lakosság számát városok és bennük koncentrálta a nagy többséget, elhagyva a vidéki övezetek aránylag kisebbségi lakosság kezében.
a munkásmozgalom
A tizennyolcadik század munkásai tehetetlennek találták magukat munkaadóik előtt, és őszinte körülmények között dolgoztak kizsákmányolás munkaerő.
El kellett viselniük a 12 óránál hosszabb munkanapokat, kiskorúak és felnőttek közötti különbségtétel nélkül. A higiéniai és iparbiztonsági feltételek siralmasak voltak, egészségüket veszélyeztették, és nem nyújtottak nekik semmilyen védelmet a gyártulajdonosokkal történt incidensek, balesetek vagy perek esetére.
Következésképpen a munkások olyan kis testvériségekbe vagy testvériségekbe kezdtek társulni, amelyek a céh modelljét másolták. középkori, és ahol segíthettek egymásnak.
Az első testvéri közösségek közül sok még a gyárak kezdődő automatizálása ellen is fellépett, tönkretéve a szövőszékeket és más gépeket, amelyek kiszorították a kézműveseket és munkásokat, mivel ahol korábban több alkalmazottra volt szükség, a géppel sokkal kevesebbet lehetett felvenni és többet gyártani. Ez a gépek elleni mozgalom luddizmus néven vált ismertté.
Így az első munkástársadalmaknak kettős célja volt: kölcsönös segítségnyújtás a hátrányos helyzetű munkásoknak, és ellenállni a korai kapitalizmus embertelen körülményeinek, jobb béreket és a napi munkaidő csökkentését követelve.
A kezdeti válasz kormányok minden típusú munkásszövetség betiltása volt, ami a szakszervezeteket olyan radikális pozíciókba sodorta, mint pl anarchizmus majd a kommunizmus.
A munkástársadalmak diadala azonban megállíthatatlan volt.A 19. század során az új jogi személyiségek lehetővé tették a munkásosztály számára, hogy harcoljon jólétéért, és bizonyos mértékig részt vegyen a politika nemzeti. Így 1834-ben Nagy-Britanniában keletkezett a Nagy Szakszervezet („Unión de Sindicatos de Oficios”), amely magjaként szolgált a különböző munkacsoportok számára, amelyek hangot adtak ugyanazon terület munkásainak.
A munkásmozgalom nagy jelentőséggel bírt a kortárs társadalmak felépítésében. Kulcsszerepet játszott például az általános férfi választójog megszerzésében, a munkanap 8 órára való csökkentésében és a ma természetesnek tartott juttatások megállapításában, mint például az éves fizetett szabadság, betegnapok, nemzeti ünnepek és kötelező társadalombiztosítás.
Emellett a munkásmozgalmat erősen befolyásolta a doktrínák a marxizmus, az anarchizmus, szocializmus és a kapitalista rend egyéb kritikai megközelítései, amelyek a 20. század különböző munkásforradalmához vezettek. Sokan közülük később kommunista rezsimet hoztak létre, ahogy Oroszországban történt a század elején, amikor a Szovjetunió.