• Mik azok a felkiáltó határozók és kérdőszavak?
• Példák a felkiáltó és kérdő határozókra
• Felkiáltó vagy kérdő határozószót tartalmazó mondatok
• Más típusú határozószó

Elmagyarázzuk, mik a felkiáltó határozók és kérdőszavak, funkciójukat és példákat. Továbbá más típusú határozószók is.

A felkiáltó és kérdő határozószavak lehetővé teszik a belső valóság kifejezését.

Mik azok a felkiáltó határozók és kérdőszavak?

A felkiáltó vagy felkiáltó határozószavak és a kérdő vagy kérdő határozók két típusa határozószó a spanyol nyelvben létező, vagyis kétféle szavak módosítók, amelyek általában megváltoztatják vagy minősítik a jelentését igék, a melléknevek vagy más határozószók, sőt néha egész mondatok is. Neve a latin szóból származik határozószószavakból áll össze hirdetés- ("felé") és ige ("ige").

A határozószavaknak nagyon kevés változó formájuk van, és saját lexikális jelentésük van, ami általában azzal függ össze, ahogyan a mondatban kifejezett dolgok történnek, vagy ahogyan a kibocsátó észleli azokat. Ez jelentheti: azt a helyet, módot vagy időt, amelyben a dolgok történnek, vagy azt, ahogyan értékelik őket.

A felkiáltó és kérdő határozószók esetében azzal foglalkoznak, hogy a küldő pszichikai vagy szubjektív álláspontját kifejezzék, vagyis lehetővé teszik számára, hogy felkiáltások vagy kihallgatások: belső valóságod kifejezései vagy valakihez intézett kérdések.

Emiatt az igenlő, tagadó és kétséges határozószókkal együtt ezek a határozószavak alkotják az episztemikus határozószók kategóriáját: azokat, amelyek nem külső, objektív és konkrét valóságot fejeznek ki, hanem szubjektív, belső, nyelvi valóságot.

A felkiáltó és kérdő határozószó mindig hangsúlyos; ebben különböztetik meg őket névmások relatív.

Példák a felkiáltó és kérdő határozókra

A felkiáltó és kérdő határozószavak listája véges, és bár mindkét esetre vonatkozik, pontosan ugyanazt írják, hiszen az intonációjuk, illetve a felkiáltáshoz, illetve kérdéshez való tartozásuk különbözteti meg egymást. Ezek a határozószavak:

• Kérdések: mit, ki, ki, hogyan, hol, mikor, mennyit, miért, melyik és melyik.
• Felkiáltó: mit, hogyan, mennyit, mennyit.

Felkiáltó vagy kérdő határozószót tartalmazó mondatok

A következő példák kérdő határozószót tartalmazó mondatokra:

• Hol van a kerámiabolt?
• Ki adott engedélyt arra, hogy elvigye a dolgaimat?
• hány cipőt vettél?
• Mennyit kell még várni?
• Ki volt veled a buszon?
• Hogyan fogjuk megoldani a problémánkat?
• Mi az ideális sütemény receptje?
• Ki tudja, hol van ez a kettő.
• Hogy nem akarják, hogy zavarjak.

A következő példák a felkiáltójeles határozószót tartalmazó mondatokra:

• Micsoda szörnyű baleset!
• Mennyi szenvedés van a világon!
• Milyen jól főzöl!
• Ki tudja!
• Milyen szép képet festettél.
• Hogyan csalnak meg minket a politikusok, istenem.
• Mennyi türelem kell hozzá.

Más típusú határozószó

A felkiáltó és kérdő határozókon kívül más határozói kategóriákról is beszélhetünk, mint pl.

• Helyhatározói. Helyet vagy térbeli viszonyt vezetnek be a mondat tartalmába, jelezve, hol történik egy esemény, vagy hol utalnak valamire. Ilyenek: ott, itt, ott, kívül, fent, lent, bent, között stb.
• A modor határozói. Kifejeznek egy módot vagy módot, ahogyan a mondat cselekvései végbemennek. Ilyenek: gyors, jó, rossz, jobb, gyors, rendszeresen stb.
• Időhatározói. Időbeli vagy kronológiai viszonyt vezetnek be a mondatba, vagyis jelzik, mikor történik egy cselekvés. Például: előtte, utána, később, közben, korábban stb.
• A kétség határozói. Bevezetnek a mondatba egy bizonyos lehetőségérzetet, bizonytalanságot ill valószínűség, vagyis azt fejezik ki, hogy a kibocsátónak kétségei vannak az elmondottakkal kapcsolatban. Például: esetleg, talán, talán, valószínűleg stb.
• A sorrend határozói. Folytonossági vagy egymásutáni viszonyt fejeznek ki az elmondottakban, vagyis jelzik, hogy mi következik előbb és mi következik, akár logikai sorrendben, akár fontosságban. Például: első, második, majd, utána stb.
• Fokozat vagy mennyiség határozói. Valaminek a mértékét fejezik ki, vagyis annak arány, vagy a létező objektumok vagy hivatkozások száma. Ilyenek: sok, kevés, több, kevesebb stb.
• Megerősítő és tagadó határozók. Lehetővé teszik a kibocsátó számára, hogy megerősítsen vagy tagadjon valamit az elhangzottakból, akár teljesen, akár részben, így kifejezve egyetértését az elhangzottakkal. Ilyen például: hol, mikor, hogyan, mit, ki, stb.