Mindent elmagyarázunk a gimnasztika történetéről, fejlődéséről az ókorban, a középkorban és a modernitásban egészen napjainkig.
A torna története
A gimnasztika egy olimpiai sportág, amely teszteli a fizikai képességek nak,-nek emberi lényszabályozott gyakorlatsoron keresztül az egyensúly, az erő, a mozgékonyság érdekében, rugalmasság Y kitartás.
A világ egyik leggyakorlottabb sportága, változatos jelentéseiben: ritmikus gimnasztika, művészi gimnasztika, aerob gimnasztika, akrobatikus gimnasztika stb. Mindegyik fel van ruházva szabályokkal, rendelkezésekkel, technikák és támogató eszközök.
A gimnasztika kifejezés az ógörög gymnastiké, szó viszont származéka gymnos, "meztelenül", hiszen a múltkori sportolók ruha nélkül tornáztak. Ez már jó mércét ad ennek a koráról fegyelem sportos.
Torna az ókorban
A torna története a Antikvitás. A görög kultúra ötletének részeként a fizikai tevékenységnek szentelte magát fülbevaló vagy az emberi lény optimális állapota.
Abban az időben a gimnasztikai tevékenységeket a férfi sportolóknak tartották fenn, és sokan részt vettek az olimpiai versenyeken, amelyeket azért hívtak, mert az Olimposz isteneit szentelték fel. Innen születtek a később saját identitást kialakító sporttevékenységek, mint az ökölvívás, a birkózás ill Atlétika.
A rómaiak, Görögország közvetlen örökösei, tornát is kaptak, lovaglással, gyaloglással és más, a katonasággal kapcsolatos tevékenységekkel együtt. Cirkuszi gyakorlatokká alakították át, amelyek később gladiátorok közötti konfrontációkat váltottak ki. Ehelyett más ősi kultúrák mivel az egyiptomiak és a kínaiak értékelték az atlétikai gyakorlatokat, és vannak minták hieroglifák és arról tanúskodó papiruszokat.
Torna a középkorban
A bukdácsoló A trambulinos gimnasztika az egyik túlélő tornaszak volt az egész idő alatt középkori, az erős vallási lenyomatok időszaka Nyugaton, amikor a testet és szükségleteit leértékelték, az örökkévaló lélek kiművelése érdekében.
Torna a modernitásban
Az első könyvet, amelyben ezt a tudományágat említik, a 15. században az olasz akrobata és kötéltáncos, Archange Tuccaro (1535-1602) adta ki: „Párbeszédek a levegőben ugrás gyakorlatáról”.
A 18. században Jean Jacques Rousseau (1712-1778) francia filozófus mélyreható reformot katalizált a világban. oktatás Az akkori európai, és így a gimnasztika kezdett felértékelődni Nyugaton. Különösen fontos volt Németországban, ahol iskolák hívtak Philantropinum, amelyben a szabadban végzett gimnasztikai tevékenységeket ösztönözték.
Az egyik közülük emelkedett ki a modern torna egyik legnagyobb elődje: Johann Christoph Friedrich Guts Muths (1759-1839), aki Schnepfenthalban vezette az egyik iskolát. Gondolatait könyve gyűjti össze Gymnastik für die Jugend ("Gimnasztika fiataloknak") 1793-ban, amelyben a gimnasztikát két csoportba sorolta: természetes és mesterséges, azaz haszonelvű és nem haszonelvű.
A természetes gimnasztikát a svéd Per Henrik Ling (1776-1839), a stockholmi Királyi Gimnasztika Központi Intézet alapítója fejlesztette ki 1813-ban. A modern gimnasztika elismert alapító atyja azonban a német Friedrich Ludwig Jahn (1778-1852) volt. mozgalom alapítója Turnverein, a berlini gimnasztikai klubok egyfajta egyesülete.
Fejlett gimnasztikai felfogását rögzítették a könyvben Die Deutsche Turnkunst ("The German Art of Gymnastics"), 1816-ból, melynek társszerzőjében segédjével, Ernst Eiselennel osztozott. Németország első gimnasztikai fesztiválja (Turnfest) Coburgban került megrendezésre 1860-ban, Jahn iskolája nyomán.
1881-ben Franciaországban megalapították a Nemzetközi Torna Szövetséget, hogy felügyelje a versenyeket ebben a szakágban, amely először szerepelt a olimpia Modern 1896-ban. A FIG a maga részéről megszervezte az első nemzetközi férfi és női tornaversenyeket, ezzel megalapozva a gimnasztikát. Sport a világ gyakorlatának.