párbeszéd

Nyelv

2022

Elmagyarázzuk, mi a párbeszéd, jellemzői és osztályozása. Közvetlen párbeszéd, közvetett párbeszéd és monológ is.

A párbeszédben a beszélgetőpartnerek felváltva töltik be a küldő és a fogadó szerepét.

Mi a párbeszéd?

A párbeszéden általában a kölcsönös cserét értjük információ a feladó és a fogadó között szóbeli vagy írásos médián keresztül. Vagyis két beszélgetőtárs beszélgetéséről van szó, akik felváltva töltik be küldő és fogadó szerepüket, rendezett módon.

A dialógus szó latinból származik dialógus ez pedig a görögből párbeszédek (nap-: „át”, és logók: „Szó”), ami szó szerint azt jelenti: „a szón keresztül”. Ez már képet ad arról, mennyire fontosak voltak a párbeszédek a történelem a emberiség, mint a kölcsönös megértés eszköze, általában helyettesíti a erőszak.

Hasonlóképpen a párbeszédek is részei a irodalmi források akinek van egy munkája, hogy kettőt vagy többet mutasson meg nekünk karakterek, vagy közölje velünk az általuk kicserélt információ egy részét, mintha mi lennénk a tanúik. Ezért gyakori, hogy a legtöbb művészi ábrázolásban megtaláljuk őket. narratívák.

Másrészt a Antikvitás, ők alkották a módszer alkalmas tanítás Y tanulás tanár és diák között, amelyet a szókratikusok iskolája, vagyis Szókratész filozófus tanítványai ültettek át a gyakorlatba.

Párbeszédtípusok

A szereplők közötti beszélgetések külső irodalmi párbeszédek.

A párbeszédek osztályozása összetett, mivel attól függ, hogy milyen kontextusban fordulnak elő.

Elvileg különbséget tudunk tenni szóbeli és írásbeli párbeszédek között. Az előbbiek a hang használatán keresztül fordulnak elő, és efemerek, vagyis ahhoz a pillanathoz tartoznak, amelyben előfordulnak. A másodpercek a maguk részéről az írás során keletkeznek, és tovább tartanak, mivel újra és újra el lehet őket olvasni.

A második megkülönböztetés az irodalmi dialógusokat választaná el (azokat, amelyek megjelennek művészeti alkotások) és a nem irodalmi párbeszédek (a többi), amely a következő osztályozást tartalmazza:

  • Irodalmi párbeszédek. Akiket a történetekben találunk, történetek, regények, játszik sőt még filmeket, és ez lehet:
    • Belső párbeszédek. Előfordulnak a szereplő fejében, képzeletében vagy emlékezetében, de akár a karakter és belső énje között is előfordulhatnak.
    • Külső párbeszédek. Azok, akiknek van egy karakterük más karakterekkel, és akik részét képezik a cselekmény a munkáról.
  • Nem irodalmi párbeszédek. Olyanokat, amelyekben nincs egyértelmű művészi szándék, vagy amelyek nem egy költői alkotás részei, hanem valós élethelyzetek, vagy ezek átiratai. Ebben az értelemben a következők lehetnek:
    • Formális párbeszédek. Tervezett típusú, a beszélgetőpartnerek közötti vonzalom vagy szoros kapcsolat hiányában általában formulákra, ill. protokollok tól től tisztelem.
    • Informális párbeszédek. Nem tervezett módon, vagy nagyon megbízható emberek között fordulnak elő, gyakran használnak szleng és köznyelvi kifejezéseket, durvaságot, vagyis a modor betartása nélkül.

Közvetlen párbeszéd és közvetett párbeszéd

Az írott párbeszéd lehetőségein belül, akár karakter, akár nem irodalmiEgy fontos különbséget találunk, ami a közvetlen és a közvetett beszéddel kapcsolatos. Hasonlóan hivatkozunk a következőkre:

  • Közvetlen párbeszéd. Ez az, amelyben ellenőrizhetjük, mit mond az egyes beszélgetőpartnerek. Általában párbeszédsorokat használnak a beszélgetőpartnerek minden egyes beavatkozásának elkülönítésére és megjelölésére, mint a következő esetben:

─ Ettél már fiam?

─ Nem, anya. Nem vagyok éhes.

  • Közvetett párbeszéd. A narrátor alakja elmondja nekünk, mit mond az egyes beszélgetőpartnerek. Más szavakkal, az összes kommunikatív tartalmat egy harmadik fél továbbítja nekünk, az alábbiak szerint:

– Az anya megkérdezte a fiút, hogy evett-e, ő azt válaszolta, hogy nem, de nem is éhes.

A monológ

Hamlet monológja az egyik leghíresebb a dramaturgia történetében.

A párbeszédtől eltérően a monológban csak egy résztvevő vesz részt. Vagyis olyan „beszélgetésről” van szó, amelyben csak az egyik beszélgetőpartner szólal meg, vagy azért, mert a másik hallgat, vagy azért, mert nincs jelen. Ez nagyon gyakori forrás a dramaturgiában, de megtalálható a narratívában is (regények, novellák).

!-- GDPR -->