valaciklovir

valaciklovir az egyik leggyakrabban alkalmazott szer a herpes simplex vírusfertõzés és a herpes zoster ellen. A gyógyszert számos készítményben dolgozzák fel, prodrugot képvisel, és antivirálisnak tekintik.

Mi a valaciklovir?

A valaciklovir az aciklovir előgyógyszere, amelyet herpeszfertőzések és övsömör kezelésére használnak. A prodrug kifejezés olyan anyagokat jelent, amelyek - mint például a valaciklovir - önmagukban nem mutatnak azonnali hatást vagy sikert, hanem csak a testben hatnak meg. A valaciklovir az emberi testben aciklovirvá alakul át, amely ezután elpusztítja a herpeszvírusokat.

Prodrugként a valaciklovir számos előnnyel jár. Például elkerülhető a rossz ízlés, növekszik az oldhatóság és a hatóanyag biohasznosulása. Ezenkívül a valaciklovir gyorsabban felszívódik, mint a hasonló anyagok, amelyek nem járnak elõgyógyszerként.

A kémiában a hatóanyagot a C 13 - H 20 - N 6 - O 4 empirikus képlet írja le. A valaciklovir erkölcsi tömege tehát 324,34 g / mol.

Farmakológiai hatás a testre és a szervekre

Farmakológiai szempontból a valaciklovir nemcsak antivirális, hanem előgyógyszer is. A hatóanyag gyorsan felszívódik az emberi bélben, így a biológiai hozzáférhetőség jelentősen javul a hasonló gyógyszerekhez képest. A szakirodalom szerint a rendelkezésre állás körülbelül 55%, ami több mint ötszörösére teszi ki az átlagos 10% -ot.

Amint a test felszívja, a valaciklovir aktív aciklovirré alakul. Ez az anyagcserén (anyagcserén) keresztül történik. Az aciklovir szorosan rokon a nukleáris bázisú guaninnal, amely a DNS és az RNS alkotóeleme. Ez lehetővé teszi az anyag számára, hogy behatoljon a sejtek anyagcseréjébe és kikapcsolja őket. Ezt úgy teszi meg, hogy lehetetlenné teszi a vírus számára a DNS elterjedését.

Az aciklovir különleges tulajdonsága, hogy csak ott működik, ahol valójában szükség van rá. Mivel a hatóanyag csak azokat a sejteket támadja meg, amelyeket a vírus már fertőzött.

Hatásmechanizmusa miatt a valaciklovir olyan vírusellenesnek tekintik, amelynek vírusellenes tulajdonságai vannak a különféle herpeszvírusok (beleértve a simplex és a zoster) ellen.

Orvosi alkalmazás és felhasználás kezelésre és megelőzésre

Összehasonlítva más herpesz elleni vírusellenes szerekkel, a valaciklovir alkalmazási területe nagyon széles. Mivel az anyag szinte minden herpeszvírus ellen hatékony.

A valaciklovir leggyakoribb típusai a következők: a. Hidegfájdalmak (a szakterületen: herpes simplex), övsömör és bárányhimlő (varicella-zoster vírus), Pfeiffer mirigy-láz, amelyet az Epstein-Barr vírus vált ki, és a citomegáliás vírus. A nemi herpesz valaciklovirral is kezelhető.

Az egyes esetekben szükséges adagolás az alapbetegségtől és az egyéni betegetől függ, ezért mindig be kell tartani az orvosi használati utasítást. Általában azonban napi háromszor 1000 mg megfelelő egészséges felnőttnek. 12 év alatti gyermekek és serdülők számára a megfelelő adag alacsonyabb.

A valaciklovirt általában a tabletta formájában adják be. Ezeket a beteg szájon át veszi megfelelő mennyiségű vízzel.A legismertebb valaciklovir tartalmú készítmények a Valtrex® Németországban, Ausztriában és Svájcban, valamint a Valaciclomed® és Valdacir®, amelyek csak Ausztriában kerülnek forgalomba. Számos generikus termék is létezik.

Kockázatok és mellékhatások

A valaciklovir szedése után nem kívánt mellékhatások lehetnek. Ez azonban nem feltétlenül a helyzet. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hányinger, szédülés és általános rossz közérzet.

Időnként a valaciklovir bevétele után gyomor-bélrendszeri kellemetlenségek léphetnek fel. Ezek úgy érzik magukat, mint gyomorfájdalom, hasmenés, hányás vagy enyhe görcsök. Ezenkívül zavart vagy bőrreakciókat okozhat, mint például viszketés, kiütés vagy bőrpír. Ezen felül fényérzékenység fordulhat elő. A veseelégtelenség vagy a vese diszfunkciója nagyon ritka.

A valaciklovir nem szedhető, ha túlérzékenység vagy allergia ismert. Ezen felül figyelmet kell fordítani az interakciókra. A valaciklovir aktívan szekretálódik a vesében az úgynevezett szerves aniontranszporterek (OAT) útján, ezért elképzelhető, hogy más szerves anionokkal, például a probeneciddel való kölcsönös függőség áll fenn.

Különös óvatosság szükséges a vesére mérgező anyagokkal kombinálva. Az interakció kockázatának minimalizálása érdekében az orvost mindig tájékoztatni kell minden készítményről.