Brachialis plexus

A Brachialis plexus egy olyan idegrendszer, amely a perifériás idegrendszer részeként három fő ággal rendelkezik, és beidegzi a vállakat, karokat és a mellkas falát. A brachialis plexus a C5-C7 legalacsonyabb nyaki csigolyák és az első Th1 mellkasi gerinc elülső gerincidegeiből áll. Van néhány idegrosta is, amelyek a 4. nyaki csigolyából (C4) és a 2. mellkasi csigolyából (Th2) származnak.

Mi a brachialis plexus?

A brachialis plexus latin kifejezése szó szerint „a kar plexusát” jelenti. Ez egy perifériás idegrendszer ideghálózata, amelynek fő feladata a mellkas, a váll, a kéz és a kéz izmainak és bőrének beidegzése motorikus és érzékenységi képességgel. Az idegplexust a gerincvelői idegek alkotják, amelyek a legalacsonyabb nyaki csigolyákból (C5-C7) és a legfelső mellkasi csigolyából (Th1) származnak, és néhány C4 és Th2 idegszállal kiegészítik.

A brachialis plexus három részre osztható: trunci (fatörzs), fasciculi (kötegek) és az azokból kiinduló egyes fő idegek. A csigolyákból kilépő gerincidegek részben elágaznak, amikor belépnek a három törzs egyikébe, így nem mindig lehetséges egyértelműen megkülönböztetni vagy hozzárendelni bizonyos gerincidegeket a három fő törzs egyikéhez. További ágak zajlanak a fasciculusban, létrehozva egyfajta ideghálózatot. Az egyes területekért vagy az izmokért felelős fő idegek az idegplexusból származnak, és erejük több gerincidegre visszatér a brachialis plexus hálózatának kialakulása miatt.

Anatómia és felépítés

A brachialis plexust a C5-Th1 gerincvelő gerincidegei alkotják, amelyek a csigolyák közötti elülső részből fakadnak ki. Ezenkívül a plexus néhány idegszálat felvesz a C4 és a Th2 közül. A C5 és C6 gerincidegei együttesen képezik a fő törzs felső törzsét. A 7. nyaki csigolyák gerincidege alkotja a Truncus medius fő törzsét, a legalacsonyabb nyaki csigolyák és az első mellkasi csigolyák egyesülése pedig a Truncus inferiort.

A fő törzs idegeinek egy része hálózatba van kapcsolva, hogy újabb három al-törzset (fasciculi) képezzenek, az oldalsó, mediális és a hátsó fasciculust. A gerincideg részleges kötegezése azzal az előnnyel jár, hogy a hálózatból kiinduló motoros és szenzoros idegek többnyire több gerincideg idegrostait érintik.A brachialis plexus területén a két nyakizom, az elülső scalenus izom és a medius scalenus izom található. A két izom között van egy rés, a hátsó sklenalis rés, amelyen keresztül a brachialis plexus és a subclavian artéria idegei belépnek az axillába.

Funkció és feladatok

A brachialis plexus fő feladata és funkciója a mellkas és a vállizmok, valamint a kar és a kézizmok motoros és szenzoros beidegzése. A gerincideg részleges összekapcsolódása és egyesítése a brachialis plexusban azzal az előnnyel jár, hogy egyetlen gerincideg sérülése esetén annak funkcióját bizonyos mértékig átvehetik más idegrostok. Ezenkívül az idegek közötti kommunikáció bizonyosfajta információcserével lehetséges az aktuális izomparaméterekről. Az idegeket, amelyek a plexusból adódnak az izmaik ellátásához, vegyes rostokból állnak.

Az effektív rostok továbbítják az izmok összehúzódásával kapcsolatos információkat a megfelelő mozgásközponttól az izomig vagy az izomterületig. Az érintett, szenzoros (érzékeny) szálak érzékszervi benyomásokat továbbítanak az agy megfelelő központjaiba, ahol feldolgozódnak, és esetleg egy automatikus vezérlőáramkör részét képezik. Az izomorsók érzékelőkként szolgálnak, amelyek "mérik" az izomrostok feszültségét, és a Golgi-ín szervekkel kombinálva továbbítják a proprioceptív állapotot. Ez nagyon összetett vezérlőhurkok lehetnek, amelyek lehetővé teszik a mozgások automatikus vagy félautomata sorozatát. Az idegszálak, amelyek az autonóm - az akarat alá nem tartozó - irányítását szolgálják, a brachialis plexusból származó idegek szerves részét képezik.

betegségek

A brachialis plexus kapcsán jelentkező panaszok vagy bizonyos tünetek leggyakoribb előfordulása a hátsó sklenusrés szűkítése, ami ún. Scalenus szindróma kialakulásához vezethet. A scalenna-szindróma tünetei az alkar fájdalma a kisujj oldalán és a rendellenes érzések, amelyek az alkar lefutásakor a területen fokozódnak.

Ha a hátsó léptékrés csökken, akkor a szövet oxigénellátása általában romlik, mivel az azt ellátó artéria a skálarésen is áthalad. A skalén szindrómát ezért gyakran a szövet kék elszíneződése (cianózis) és ödéma kíséri az oxigénellátás hiánya és a véráram mechanikai károsodása miatt. A brachialis plexus teljes törése esetén baleset következtében a váll, a mellkas, a karok és a kezek izmainak teljes bénulása teljesen meghibásodik. A brachialis plexus egyes ágainak részleges elváltozása esetén az érintett izomrészek tüneti motoros és szenzoros deficienciája fordul elő.

A brachialis plexus károsodhat akkor is, ha a szülési csatorna kissé szűk a csecsemő számára. A húzóerők szakítószilárdságokat vagy avulziós sérüléseket okozhatnak az idegplexusban, és így születési trauma plexus bénuláshoz. A parézis általában az érintett kar bénulásában nyilvánul meg. A károsodás gyakran önmagában gyógyul, ellenkező esetben a műtéti intézkedéseket az első 9 hónapban mérlegelni kell. A brachialis plexus egyfajta autoimmun reakció során meggyulladhat és neuralgikus váll amyotrophiához vezethet. A betegség súlyos vállfájdalomként, valamint a váll és a kar felsõ izmainak bénulásaként jelentkezik.

Itt megtalálja gyógyszereit

Tipikus és általános idegbetegségek

• Idegfájdalom
• Ideggyulladás
• polyneuropathia
• epilepszia