Elmagyarázzuk, mi is az üzenet, annak lehetséges tartalma és a kommunikáció egyéb elemei. Valamint a kommunikáció típusai.
mi az üzenet?
Ban ben kommunikációs tudományok, az üzenet az, amit közölni akarunk, vagyis az a tartalom, amit a küldő továbbítani szeretne a vevőnek. A kommunikáció többi eleme tekintetében az üzenet az, amit a kód által kódolt és továbbított csatornaRöviden, ez a tárgya a kommunikáció.
Az üzenet valamilyen típusból és mennyiségből áll információkülönböző módon és médián keresztül képviselve. Tartalma lehet a leírás a valós világról, érzelmi közbeszólásra vagy befolyásolási kísérletre magatartás a vevő; és az esettől függően különböző kommunikációs célok jelenlétében leszünk.
Szintén elterjedt a továbbított információ támogatási vagy prezentációs rendszerét üzenetnek nevezni, ahogyan azt is tesszük, amikor „szöveges üzenetet” (SMS) vagy akár kőhöz kötött üzenetet küldünk. Ezekben az esetekben azonban metonimikusan arra a papírra vagy elektronikus adathordozóra utalunk, amelyen az üzenet található.
Kommunikációs elemek
Az üzeneten kívül, amely minden kommunikációs aktusban központi szerepet játszik, a kommunikációnak más alapvető elemei is vannak, mint pl.
- A küldő. Az, amelyik elindítja az információ továbbítását azáltal, hogy egy üzenetet kódol a nyelven és elküldi a rendelkezésre álló csatornán a vevőnek. Kommunikációs kompetenciájuktól függően ez utóbbiak számára többé-kevésbé egyértelmű lesz az üzenet.
- A receptor. Logikusan ő az, aki megkapja az üzenetet, és ő a feladata annak dekódolása a helyes értelmezés érdekében. Kommunikációs kompetenciájuk akkor is szerepet játszik, amikor a kapott információk teljes megértéséről van szó.
- A kód. Ami nem más, mint a reprezentációs rendszer, amelyen keresztül az üzenetet reprezentálják. A nyelv egy kód, de az is bináris vagy morze. Nyilvánvaló, hogy a kommunikáció eredményessége érdekében a küldőnek és a fogadónak ugyanazt a kódot kell megosztania.
- A csatorna. Ebben az értelemben az információ továbbítására használt fizikai közegre vonatkozik, függetlenül a használt kódtól. Így például amikor beszélünk, hanghullámokat használunk a levegő; míg telefonüzenet küldésekor ugyanazt az elektromágneses rádióhullámok által barázdált levegőt használjuk. Attól függően, hogy a csatornán van-e több vagy kevesebb interferencia (zaj), az üzenet többé-kevésbé tisztán továbbítható.
A kommunikáció típusai
A benne szereplő alapvető elemektől függően a kommunikáció bármely formáját a következő szempontok alapján osztályozhatjuk:
- Verbális és non-verbális kommunikáció. Attól függően, hogy használunk-e nyelvi kódot (vagyis nyelvet) vagy sem, megkülönböztethetünk a következőket:
- Verbális kommunikáció. Használjon szavakat és nyelvi jelek tagolt.
- Nonverbális kommunikáció. Használjon más típusú jeleket, például az úgynevezett „testbeszédet” vagy a proxémiát.
- Interperszonális kommunikáció vagy masszív. A létező beszélgetőpartnerek számától függően beszélhetünk interperszonális kommunikációról (feladó és vevő, felváltva váltakozva ezek a szerepek) vagy tömegkommunikációról (egy küldő és sok fogadó). Ez utóbbi esetben is megkülönböztethetünk:
- Nyilvános kommunikáció. Amikor a befogadók köre nyitott, vagyis aki akar, az csatlakozhat.
- Privát kommunikáció. Amikor a címzettek csoportja zárva van, és senki sem csatlakozhat szabadon.
- Auditív kommunikáció, vizuális vagy érzékszervi. A kommunikációhoz választott csatorna típusától függően megkülönböztethetünk olyan kommunikációt, amely magában foglalja a hallásérzékelést (auditív), mint pl. beszél, a zene vagy a telefon csörgése; a látás (vizuális) részvételét igénylő kommunikáció, például írás; és az érintést (érzékszervi vagy kinesztetikus) érintő kommunikáció, például az affektus nyelve.
- Kölcsönös vagy egyoldalú kommunikáció. Attól függően, hogy a küldő és a fogadó szerepe váltakozik (reciprok), vagy megmarad (egyoldalú), megkülönböztethetjük a kommunikáció e két formáját. Ideális esetben a beszélgetésnek kölcsönösnek kell lennie, mivel mindenki felváltva beszél és hallgat; Míg a rádióműsorra való ráhangolódás szükségszerűen egyoldalú, hiszen csak a jelet tudjuk fogadni és a bemondókat hallgatni.