blasztogenezisét

Mint blasztogenezisét a megtermékenyített nőstény tojás, a zigóta 16 napos korai fejlődését a blastocistának nevezzük. A blastogenezis során a sejtek, amelyek abban az időben még mindig mindenütt voltak, megoszlanak, és a fázis vége felé első differenciálódást hajtanak végre a sejtek külső héjában (trophoblast) és a belső sejtekben (embrióblast), ahonnan az embrió fejlődik ki.

Mi a blastogenesis?

A blastogenezis a megtermékenyített nőstény tojás, a zigóta legkorábbi fejlődési szakaszát foglalja magában a blastocystáig. A blastogenezis teljes időtartama 16 nap, a megtermékenyítés időpontjától a blastula stádiumáig.

A megtermékenyített pete több szakaszon megy keresztül a blastogenezis során. Körülbelül 40 órával a megtermékenyítés után a négysejtes stádium két mitotikus megosztás után érkezik, a 16 sejtű szakasz 3 nap után. Ebben a fázisban a sejtek kis csoportját egy kemény bőr, a zona pellucida borítja. A bőr olyan kemény, hogy a sejtek kis csoportja kezdetben megtartja kezdeti térfogatát. A 16- vagy 32-sejtes stádiumtól kezdve a sejtek kis gyűjteményét blastomerként nevezik. A morula kifejezés szintén általános, mivel a kis „sejthalom” egy eperfa-csoportra emlékeztet.

A blastogenezis során a zigóta lassan vándorol a petevezetékből a méhbe, átalakítva azt. A blastogenezis vége felé a blastomer eléri a blastocysta stádiumát. A korábban mindenütt jelen lévő sejtek kezdeti differenciálódása a sejtek külső héjává (trophoblast) és a belső sejtekké (embrióblast) már megtörtént. Míg a külső sejtek a méhnyálkahártyán ültetik be a beültetés funkcióját, a belső sejtek kizárólag az embrionális fejlődésre szolgálnak.

A blasztogenezist embriogenezis követi, amelyet több szakaszra lehet osztani.

Funkció és feladat

A blastogenezis fő célja a megtermékenyített pete védelme annak érdekében, hogy zavartalan és szinte önellátó fejlődést biztosítson, amíg a méhbe be nem ültetik. A zona pellucida, amely közvetlenül a sperma behatolása után megkeményedik, elsősorban megakadályozza a második sperma behatolását (polyspermia), amely a legtöbb esetben a fejlődés megszakadásához vezetne. A zona pellucida másik feladata az, hogy a megtermékenyített pete nem tud beilleszkedni a petevezetékbe, ami veszélyes méhen kívüli terhességet eredményezhet abortusz szükségességével. A szilárd membrán együtt tartja a fejlődő sejteket is, amelyek ebben a fázisban még mindig mindenütt jelen vannak és nem különböztethetők meg egymástól. Megszabadul a lehetséges immuntámadástól is.

Mivel a nőstény tojásnak elegendő tartaléka van ahhoz, hogy a blastogenezis során nagyrészt önellátó legyen az anyagcserében és az energiaellátásban, jó védelem van a fertőzések és a problémás anyagok ellen is, amelyek az anyától terjedhetnek az első öt nap során.

A morula elhagyta a petevezetéket és a méhben van. A zona pellucida eredeti védő funkciói már nem szükségesek, így az enzimatikus folyamatok támogatásával a blastocista felszakad a tojásburokon, és kicsúszik a borítékból (kelés). A trofoblaszt legfontosabb feladata most a nitas, a blastocysta implantációjának komplex folyamata a méh nyálkahártyájának hámába, azzal a céllal, hogy korai kapcsolatba lépjen a vérellátással.

A blastogenezis első fázisában a sejtek mindenhatóak, és elméletileg bármilyen szövetsejtre differenciálódhatnak. Ennek az az előnye, hogy ha vannak felosztási problémák, akkor átvehetik bármely más cella funkcióját, így az osztás során fellépő hibákat általában maguk javítják ki. A blastogenezis vége felé az embrióblast kétlevelű sziklevé alakul. Ez azt jelenti, hogy a két sziklevel sejtjei fokozatosan elveszítik mindenhatóságát, ez a fejlődés folytatódik a későbbi embriógenezis során.

Betegségek és betegségek

A blastogenezis első fázisában, a nidáció előtt, a blastomer viszonylag védett a külső toxikus vagy hormonális hatásoktól. Ebben a szinte önellátó szakaszban a felmerülő problémák, amelyeket a blasztopatia fogalom alatt foglalnak össze, elsősorban a számos, zajló mitózis hibáiból fakadnak. A fejlődés ezen szakaszában a „minden vagy semmi” elv érvényes. Vagy a blastomerek maguk javíthatják a hibát, vagy a blastomerek elhalnak a későbbi visszautasítással.

A sejtek hiányos elválasztása esetén azonban nagyon ritka esetekben szimmetrikus kettős rendellenességek alakulhatnak ki a mitózis után, amelyeket nem javítanak, és nem vezetnek kilökődésre. Ebből fejlődik a sziámi ikrek rendszere.

A blastogenezis során messze a leggyakoribb probléma az extrauterin vagy méhen kívüli terhesség, amely a legtöbb esetben a petevezetékben méhektől eltérő terhességként alakul ki. Ha késik a blastomerek migrációja a petevezetékből a méhbe, akkor a petevezetékbe rakódhat, és méhen kívüli terhesség megkezdését okozhatja. Sok oka lehet annak, hogy megakadályozzuk a megtermékenyített petesejt méhbe történő bejutását. Például a bakteriális fertőzések csökkenthetik a petevezetékek csillogott hámjának működését, vagy genetikailag meghatározott rendellenességek is előfordulhatnak. Általában a méhen kívüli terhesség kilökődési reakciókhoz vezet, amelyek a blastomerek meghalását és abortuszhoz vezetnek. Sok esetben a folyamat szinte észrevétlenül marad.