lokalizáció

Alatt lokalizáció Az akusztika során megértik annak az iránynak a felismerését, ahonnan a hang háromdimenziós térben jön, és a hangforrástól való távolság felismerését. A lokalizáció mindkét füllel irányított halláson (binaurálisan) és a távoli halláson alapszik, amely szintén lehetséges egy fülhallgatással (monofóliás). A lokalizáció passzív folyamat, amelyben csak a kapott hang lokalizálódik a füleken, más érzékszervek bevonása nélkül.

Mi a lokalizáció?

Az orvostudományban a lokalizáció kifejezést több, eltérő tartalommal rendelkező szakterület használja. Például a kifejezést az ideggyógyászatban használják, hogy motoros és pszichológiai funkciókat rendeljenek az agy bizonyos területeire.

A lokalizációt leginkább az irány és távolság meghallgatásának képességévé kell tenni, anélkül, hogy más érzékszerveket bevonnánk. Annak az iránynak a felismerésére, ahonnan a hang jön a háromdimenziós térben, általában mindkét oldalról kihallgatásra van szükség (binaurálisan), mert többek között az agy használja fel a hang két irányú fül közötti mozgási idejének kisebb különbségét az irány felismerésére. Az aurikák alakja is szerepet játszik.

Elvileg a távoli hallás csak egy fülgel működik (monofon), mivel a távoli hallás csak közvetetten valósulhat meg. Az agy értékeli a hang bizonyos tulajdonságait, például a hangerőt, a frekvencia-spektrumot és a hangvisszaverődéseket, összehasonlítja azokat az empirikus értékekkel és felhasználja a hangforrástól való távolság „becslésére”.

A közvetlen távolsági hallás nem lehetséges, mivel ez csak irányított hallással kombinálható, és a távoli hangforrásokkal együtt lényegesen nagyobb távolságot igényel a bal és a jobb fül között. A hangforrás távolról történő hallásakor a legnagyobb szerepet játszik a vett hang paramétereinek tudattalan összehasonlítása az empirikus értékekkel.

Funkció és feladat

A hangforrás lokalizálása csak a hallásos benyomás révén, más érzékszervek, például látás bevonása nélkül, rendkívül fontos az emberek számára.A lokalizációs képességet arra használják, hogy a hangforrásokat a veszélyes vagy nem veszélyes besorolás szerint lokalizálják, hogy az osztályozásból és a lokalizációból meghozzák a cselekvési döntést.

Különleges, hogy a lokalizáció korlátozott látás vagy teljes látásvesztés esetén is lehetséges. Például a jármű hallható észlelés alapján történő lokalizálása és a jármű sebességének további becslése döntéshozatali segítséget nyújt a forgalmas út biztonságos átlépéséhez - még súlyosan korlátozott látótávolság mellett is.

Ezenkívül a hangforrás lokalizálása bizonyos esetekben durva navigációs tájolást tesz lehetővé. Előirányzás és más orientációs lehetőségek nélküli erdőterületen egy hangforrás lokalizációja, különösen annak a iránynak a meghatározása, ahonnan a hang jön, orientációt kínálhat.

Az irányított halláshoz általában kétoldalú (binaurális) hallgatásra van szükség. Oldalsó hangforrások esetében az agy "kiszámíthatja" a hangforrás helyzetét a bal és a jobb fül közötti átmeneti idő különbségéből, amely csak néhány milliszekundum, és a fej árnyékoló hatásaiból származó szintkülönbségekből.

Ha a hangforrásokat a test elõtt vagy mögött, vagy a test felett kell elhelyezni, a binaurális hallás fizikai okokból nem ad egyértelmû eredményeket. Itt különös szerepet játszik a külső fül, az aurikák különleges alakja és a hallócsatorna.

Az agy fel tudja értékelni a rezonanciákat, a hangvisszaverődéseket és az alacsony frekvencia torzulásokat az aurikusokon oly módon, hogy a hangforrás lokalizálható például elölről vagy hátulról. Egy egyszerű ellenőrzés a fej forgatásával úgy lehetséges, hogy a hangforrás oldalra nézzen, mivel a lokalizáció a legpontosabb pontosságot érinti el.

Itt megtalálja gyógyszereit

Betegségek és betegségek

A hangforrás egyértelmű lokalizálásának előfeltétele a korlátlan irányítás és távolságos hallás. Ez azt jelenti, hogy a lokalizációs korlátozások általában az egyik vagy mindkét fül hallásvesztésével járnak.

Ha egyoldalú halláskárosodás van, az irányított hallás különösen romlik. Meglepő azonban, hogy még a hallás egyoldalú teljes elvesztése esetén sem teljesen elveszik az irányított hallás, mivel az egyik fül hallásvesztése csak kis mértékben kompenzálható az auricle hatásainak köszönhetően.

A központi hallászavar, amely mindkét fülre egyaránt vonatkozik, vezetőképes vagy szenzorú hallásvesztés lehet. Ez utóbbi magában foglalja a halláscsökkenést is, amelyben a problémák vagy a fizikai hangvibrációk átalakításával a cochleában lévő idegi impulzusokká válnak, vagy korlátozások vannak az idegsejtek átvitelében és / vagy a jelek feldolgozásában a központi idegrendszeri hallóközpontokban.

Ez azt jelenti, hogy a lokalizációs képesség szintén romlik, mivel nem megfelelő vagy helytelenül feldolgozott hallójelek érkeznek a hallóközpontokba, vagy a bejövő jeleket nem lehet tovább megfelelően feldolgozni.

A korlátozott eszközök lehetnek ideiglenesek vagy állandóak. Például, a neurotoxikus méreg ideiglenesen korlátozott lokalizációs képességet okoz. Ez magában foglalja a túlzott alkohol- vagy egyéb kábítószer-használatot is.

Az irányított halláshoz különösen érzékeny hallás szükséges, így minden központi hallási rendellenességnek közvetlen hatása van az irányított hallásra és ezáltal a lokalizáció képességére.

A fülzúgás és más központi hallási rendellenességek csökkentik az irányított hallást. A halláscsökkenés kezdetét gyakran csak az irányított hallás tünetmentes funkcionális rendellenessége miatt lehet felismerni.