Rolfing

A Rolfing az Ida Rolf biokémikus által végzett kiegészítő orvosi kötőszövetkezelés, amely a testet a gravitáció szerint a függőleges vonal ideálához igazítja. A terápia indikációi olyan panaszok, mint a hátfájás. Ellenjavallatok merülnek fel például implantátumokkal, gyulladásokkal vagy nyitott sebekkel.

Mi az a Rolfing?

A fascia hálózat a kötőszövet lágyszöveti alkotóelemeiből áll. Összekapcsolódó feszültséghálózatként az egész testbe hatolnak. A rolfing az egyéni testmunka olyan formája, amely befolyásolja a fascia hálózatát, és célja, hogy a testet a függőleges vonal ideálához igazítsa.

A kiegészítő gyógykezelés márkanév alatt áll és kapcsolódik a szerkezeti integrációhoz. Ida Rolf amerikai biokémikus, aki az 1970-es években fejlesztette ki a strukturális integráció elméleteit, Rolfing alapítójának tekintik. Az első gondolatok Rolfingról az 1950-es évekre nyúlnak vissza, és az Ida Rolf Rolf Intézetében tanították őket Boulderben (USA).

A Rolfing alapvető gondolata azon a feltételezésen alapul, hogy a testnek kevesebb energiára van szüksége, mihelyt egy függőleges vonalba igazodik. Rolf szerint a test fenntartása szempontjából nem az izmok, hanem a fasciák játszanak szerepet. Spekulációi szerint a kötőszövet keményedéssel reagál a mindennapi stresszre és sérülésekre. A Rolfing célja, hogy manuálisan lazítsa meg ezt a kikeményedést, és ezzel fenntarthatóan javítsa a testtartást.

Funkció, hatás és célok

A testnek kevesebb energiára van szüksége a kiegyenesítéshez, minél közelebb vannak az egyes testrészek a függőleges vonal ideálához. Ez a feltételezés képezi Rolfing alapját. A fascia megváltozik hosszan tartó expozícióval és trauma következményeként.

A szövet megerősítése és megkeményedése rossz testtartást eredményez, és így korlátozza az érintett személy mobilitását. Az egyes karosszériák már nem igazodnak a függőleges vonal ideáljához. Ida Rolf szerint a Rolfingnak lehetővé kell tennie a fenntartható javított testtartást a fascia kézi kezelése révén, és a testszakaszokat ismét közelebb kell hoznia a függőleges vonalhoz. Ennek eredményeként kevesebb energiára van szükség a kiegyenesítéshez. A farkasolás nemcsak orvosi problémákra irányul, hanem a gravitáció szerint igazítja a testet.

A kezelés elején van egy diagnózis, amelyben a kötőszövet letapogatásra kerül. A Rolfer enyhíti az így észlelt keményedést és feszültséget lassan és kézzel, az érintett kötőszövet nyomásával.

A testterülettől és az edzés mélységétől függően a terapeuták ujjaikkal, csuklóikkal, tenyérükkel vagy könyökükkel oldják fel őket. A mozgás elemeit, az érzékelési tényezőket és a gravitációs orientációs elemeket kiegészítő elemekként kell kezelni a terápiában. A pszichoszociális tényezők szintén szerepet játszhatnak a farkaskodásban. A Rolfing-et általában egészségügyi ellátás céljából végzik. Optimalizálja a testtartást és nagyobb mozgásszabadságot teremt.

Valódi terápiás szerként a módszert néha myofasciális rendellenességek kezelésére, krónikus fájdalom vagy rossz testtartás esetén alkalmazzák. A trauma eredményeként bekövetkezett fasciális változások szintén a Rolfing-kezelés indikációi lehetnek. Általában tíz 50-90 perces ülés zajlik körülbelül három hónap alatt. Minden ülés elején a terapeuta elemzi a beteg testtartását, és felméri a fasciális szerkezetet járáskor és állva.

A kézi kezelés kanapén zajlik. A kézi terápiát olyan mozgási elemek követik, amelyeket ülve, állva vagy sétálva építenek be. A mindennapi pozíciók optimalizálása mellett a Rolfer a beteggel együtt dolgozik, hogy mindennapi használatra gazdaságosabb mozgási lehetőségeket fejlesszen ki.

Itt megtalálja gyógyszereit

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

A rolfing fájdalmat okozhat a kötőszövetben a kezelés alatt és röviddel azután. A fájdalom azonban általában órák alatt elmúlik. Bizonyos körülmények között a Rolfing kezelések egészségre ártalmasabbak, mint károsak.

Például az akut gyulladásos betegségeket és aneurizmákat vagy az akut flebitiszt ellenjavallatoknak tekintik. Ugyanez vonatkozik a rosszul gyógyult sebekre. A csontritkulásban szenvedő betegeknek és a terhes nőknek is tartózkodniuk kell a kezeléstől. A kezelés nem megfelelő a rákos, érelmeszesedéses betegek és mentális betegségek kezelésére sem. A hosszú távú kortizon kezeléseknél is óvatosság szükséges, csont-, gyulladásos reuma és degeneratív izombetegségek miatti mozgáskorlátozás esetén. Egyéb elképzelhető ellenjavallatok a közelmúltban bekövetkezett trauma, sérvlemezek és szívbetegségek.

Jelentős szövődményeket figyeltek meg a múltban az implantátumokkal rendelkező betegekben is, mivel a beültetett elemek a kezelés során csúszhatnak. A Rolfing hatékonysága továbbra is ellentmondásos. A krónikus hátfájásban szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálat most a mindennapi korlátozások csökkentésének támogatásáról szól. Ezeken a vizsgálati eredményeken kívül csak a tapasztalati jelentések és a kisebb, kis informatikai értéket képviselő tanulmányok érhetők el a Rolfingról. Ez a kapcsolat különösen az egészségbiztosítókat arra készteti, hogy erősen kritizálják a módszert. A hatékonyság igazolásának hiánya miatt a német és az osztrák egészségbiztosítók még nem fedezték a Rolfing kezelések költségeit.

Mivel a Rolfing nem szerepel a Hufeland könyvtárban, és ezért nem tartozik az elismert naturopátiás kezelések közé, a magán egészségbiztosító társaságok nem kötelesek fedezni a költségeket. Legalább Ausztriában a magán kiegészítő biztosítás fedezi a költségek egy részét. Svájc az egyetlen németül beszélő ország, amely Rolfingot már elismert terápiás módszerként kezeli, és a kiegészítő orvostudomány által elismert gyógyítási módszereket kezeli. Ez az oka annak, hogy a svájci kiegészítő biztosítás fedezi a terápiás költségek nagy részét.