Elmagyarázzuk, mi a dogmatizmus a filozófiában, képviselői és kapcsolata a szkepticizmussal. Valamint dogmák más területeken.
Citiusi Zénón filozófiai dogmatizmusa magában foglalta a világ elfogadását anélkül, hogy megkérdőjelezné.Mi a dogmatizmus?
A dogma Ez olyasvalami, amit kérdés nélkül el kell fogadni, ahogyan a vallási dogmák esetében is, amelyekről nem kérhetünk bizonyítékot, inkább hiszünk vagy nem hiszünk. Ezért a dogmatizmust úgy határozhatjuk meg, mint a dogmák iránti hajlamot, vagyis azt, hogy a igazság kérdés nélkül elfogadják.
Azonban in filozófia, a dogmatizmus a jelenlegi ellentéte szkepticizmus és ahhoz idealizmus. A filozófiai dogmatizmus védelmezte azt az igényt, hogy a világot önmagáért kell elfogadni, anélkül, hogy megkérdőjeleznék, és bízni kell az emberi értelem azon képességében, hogy véleményeken és hiedelmeken keresztül is eljut az igazsághoz. hiedelmek.
Ez az iskola a Ókori Görögország a klasszikus időkből, amikor a "dogma" alatt filozófiai véleményt vagy indokolt véleményt értek. Ezt a kifejezést a Nyugat történelme során továbbra is használták, különösen a keresztény vallásos gondolkodáshoz kapcsolva.
A mai technikai jelentésű dogmákról a Tridenti Zsinattól (1545-1563) kezdett beszélni, amelyben az egyházi hatóságok úgy döntöttek, hogy az Isten által kinyilatkoztatott és az Egyház által elismert igazságok dogmák.
A dogma fajtái
Az élet különböző területein vannak dogmák, különösen azok, amelyek a vallásra és a vallásra vonatkoznak. metafizikai, vagyis nagyon alapvető filozófiai megfontolásokra, amelyeket nem lehet hatékonyan és gyakorlatiasan ellenőrizni. Mint például:
- Vallási dogma. Azok a fogalmak, amelyeket az Egyház igaznak és megingathatatlannak tart Isten iránt, vágyaiban vagy tiszteletének módjában, dogmák: el kell fogadni vagy nem, de nem lehet bizonyítékot követelni valódi jelleméről. Például a katolikus egyház úgy véli, hogy Isten egy háromság, amely apából, fiúból és szent szellemből áll.
- Jogi dogma. Irányítási rendszerek Igazságszolgáltatás, ez a Jobb, a jogdogmatikát alkotó megkérdőjelezhetetlen alapvető megfontolások sorozatának része. Ezek a dogmák nem mások, mint absztrakciói a jogi normák, amelyek lehetővé teszik a rendszer működését. Például az Alkotmányban általában van egy „dogmatikai rész”, amelyben – esetleges megkérdőjelezés nélkül – rögzítik azokat az alapvető jogokat, amelyeket már az elején el kell fogadni.
- Tudományos dogma. Bár kifejezéseiben ellentmondásnak tűnik, hiszen a tudomány mint ilyen, nem dogmatikusan, hanem empirikusan és szkeptikusan cselekedhetett, lehet tudományos dogmákról beszélni, hogy azokra az alapvető elméletekre utaljunk, amelyek megfigyelhető, számszerűsíthető, de megmagyarázhatatlan jelenségeket írnak le másként. Például az a képesség, hogy objektív megfigyelői legyünk a természet ez valami tudományos dogmának tekinthető, hiszen enélkül minden más összeomlik.
Dogmatizmus és szkepticizmus
A dogmatizmus és a szkepticizmus egymásnak ellentmondó álláspontok, és az ókorban ellentétes filozófiai mozgalmak voltak. Egyrészt a szkeptikusok azzal érveltek, hogy ez lehetetlen számára emberi lény elérje az igazságot a világról. Következésképpen magukévá tették a közömbös, minden ítélkezéstől mentes élet szükségességét.
Másrészt a dogmatikusok hittek az észben, mint az igazsághoz való hozzáférés eszközében. Elfogadták a világot olyannak, amilyennek jött, anélkül, hogy megkérdőjelezték volna, még a véleményeket és hiedelmeket is igaznak vették.
A dogmatizmus alapvető pontjai a következőképpen foglalhatók össze:
- A világnak el kell fogadnia önmagát, kérdés nélkül.
- Semmihez sem lehet kételkedni, még a vélemények és hiedelmek is igazak.
- Az embernek teljes mértékben bíznia kell az értelemben, mint az igazsághoz való hozzáférés eszközében.
A dogmatizmus képviselői
A dogmatizmus iskolájának egyik leggyakoribb képviselője a Antikvitás Citiusi Zénón (Kr. e. 333-264) volt, akit a sztoikusok alapító atyjának tartottak, akinek gondolata Hérakleitosz, Platón és Arisztotelész munkáiból vett át fontos vonásokat.
De a dogmatizmussal kapcsolatban további fontos filozófusok voltak Milétosz Thalésze (i. e. 624 körül - i. e. 546 körül), Anaximandrosz (i. e. 610-545), Anaximenes (i. e. 590-525) és Püthagorasz (i. e. 569 körül). 475).