Diszkográfia

A Diszkográfia krónikus mély hátfájás esetén alkalmazzák, amely lehetővé teszi a következtetések levonását a diszkogén (interdörbális lemezhez kapcsolódó) okokról. A röntgenfelügyelet alatt a csigolyadüreg degeneratív változásai láthatóvá válnak egy kontrasztanyag segítségével.

Mi a diszkográfia?

Mint Diszkográfia (más néven diszkográfia) röntgen alapú diagnosztikai módszer az intervertebralis lemezek (disco vagy disco intervertebralis) ábrázolására, diszdisciálisan injektált kontrasztanyag felhasználásával.

A módszer segítségével pontosan lokalizálható a koronggal összefüggő hátproblémák (diszkogén fájdalom szindróma, diszkópia) eredete a radiográfiailag dokumentált kontrasztanyag eloszlás alapján, és meghatározható az érintett korong degeneratív vagy életkori változásai. A csigolyák közötti degeneratív folyamatok eredményeként fájdalmas hasadások (repedések) alakulhatnak ki a csigolyák közötti külső rostgyűrűn és / vagy a tárcsa kiemelkedések (csigolyák közötti kiálló részek).

A legtöbb esetben az ágyék gerincét ilyen belső lemezszerkezeti sérülések érintik. Ahogy az idegrostok nőnek a korongszerkezetekbe, a fájdalom a korong belsejéből sugárzik. A reggeli hátfájás, amelyet hosszú ideig fekve fekszik, valamint olyan fájdalom, amikor a hát túlterhelt, a korong degenerációjának jelei lehetnek, és diszkográfiát igényelhetnek.

Funkció, hatás és célok

A Diszkográfia gyakran használják a gerinc minimálisan invazív műtéti beavatkozásainak előkészítésekor (csigolyáskorong-protézisek, spondilodézis) a tervezéshez és a diagnózis megerősítéséhez. A vizsgálati eljárás segítségével pontosan meghatározzuk a működtetett gerincoszlopokat.

Ezenkívül a diszkográfia útján nyert információk megkönnyíthetik és támogathatják a krónikus, mélyen ülő hátfájás terápiájának megválasztását (ideértve az intradiscal elektrotermikus terápiát vagy műtétet is), amelyet a patológiás korongváltozásoknak lehet tulajdonítani. A minimálisan invazív vizsgálat beteg- vagy járóbeteg-körülmények között is elvégezhető, amikor az érzéstelenítés nem szükséges vagy akár nem is kívánatos.

A betegnek a gyomrán fekve és szürkületben alszik. Helyi érzéstelenítés alatt szonda vagy vékony tű (kanül) helyezkedik el az intervertebrális lemeztérbe (két szomszédos gerinctest közötti hely, amelyben az intervertebralis lemez található). Ezután radioaktív kontrasztanyagot - kontrasztanyag-allergia esetén sóoldatot - injektálunk a korong zselés alakú magjába (nucleus pulposus). A kontrasztanyag irányát mozgatható röntgenberendezéssel (képkonverter) több síkban láthatjuk.

Egyrészt a szonda vagy a kanül helyes helyzetét a kontrasztanyag eloszlása ​​alapján az intervertebrális korongmagban ellenőrzik, másrészt lehetővé válik a csigolyák közötti állapot, valamint a degeneratív változások mértékének és típusának felmérése. Ha például egy sértetlen rostos gyűrű van körül a csigolyáskorongon (távoli fibrózus), akkor a kontrasztanyag a csigolyákkorongban marad, miközben a szer szivárgása a csigolyatárcsa-helyről porózus vagy szakadt gömbös fibrózust idéz elő herniated korong eredményeként.

A diszkográfiában láthatóvá válhat a gerinccsatornaba (gerinccsatorna) kiálló szálak gyűrűje is, amely egy vagy több ideggyök összenyomódása miatt fájdalom tüneteket okozhat a hátban és a lábakban. Az a tény, hogy az egyébként szokásos fájdalmat a kontrasztanyag beadása vagy fokozása a korong nyomásnövelésével (diszkográfiai dissztenziós teszt) is jelentõs további hatást jelent (úgynevezett memória fájdalomhatás), amely támogatja a degeneratív folyamatok által érintett gerincoszlop szegmens lokalizációját.

Az ezt követő érzéstelenítő injekcióval, amely kiküszöböli ezt a fájdalmat, a diagnózis is megerősíthető. A diszkográfia után gyulladásgátló és fájdalomcsillapító gyógyszert fecskendeznek a korong kanüljén, hogy csökkentsék a kezelt korongban lévő gyulladásgátló anyagokat.

Itt megtalálja gyógyszereit

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

Ami az egyiket illeti Diszkográfia Csak szürkületi érzéstelenítésre van szükség, és a vizsgálatot röntgenfelügyelettel is elvégezzük, általában nem várhatók súlyos szövődmények vagy mellékhatások.

A vizsgálandó csigolyáskorong oldalsó lyukasztását sokan rendkívül kényelmetlennek tartják, annak ellenére, hogy a helyi érzéstelenítőt alkalmazták. Ezen túlmenően, ha az erek megsérülnek, fennáll az ismételt vérzés veszélye. Függetlenül attól, hogy a képátalakító folyamatosan ellenőrzi-e a pozícióját, nagyon ritka esetekben az ideggyökér is megsérülhet a kanül által.

Ezenkívül még a minimálisan invazív (baktérium) beavatkozásokkal (baktériumokkal) a baktériumok terjedése a korongtérbe, amelyek diszitiszt (a csigolyák közötti fájdalmas gyulladást) okozhatnak, nem zárható ki teljesen. Korábban nem ismert kontrasztanyag-allergia esetén a kontrasztanyagok injektálásával végzett diszkográfia eltérően kifejezett allergiás reakciókat eredményezhet anafilaxiás sokkig.

Mivel a dissztenziós teszt szubjektív módon érzékelt fájdalmon alapul, amelyet az ellenőr nem tud ellenőrizni, a diszkográfia hamis pozitív vagy hamis negatív eredményeket eredményezhet.