A Stereognosia a tárgyak puszta tapintható tapasztalatok alapján történő felismerésének képessége. A tapintási érzés egyes alkotóelemein kívül a parietális lebeny poszt-központi régiója is elsősorban ebben a képességben szerepet játszik. Ezen régiók sérülései megzavarhatják ezt a képességet, és ún. Astereognosia-t (sztereoagnózist) okozhatnak.
Mi a sztereognózis?
A parietális lebeny poszt-centrális agyterületei döntő szerepet játszanak az emberi érintésérzet szempontjából. Az agy ezen részein alapszik az a forma és következetességek tapintható folyamatok általi felismerésének képessége, és a filc tárgyát az adott tulajdonságok alapján hozzárendelni egy bizonyos objektumhoz. Ezeket a képességeket a sztereognosia kifejezés foglalja össze.
A sztereognoszia egyrészt a tapintás érintetlen szerkezetétől, másrészt az egyén értelmezési képességétől függ. A tárgyak tapintható folyamatok általi felismerésének abszolút képtelenségét az orvostudományban sztereoagnózisnak nevezik. A sztereoesztéziát meg kell különböztetni a sztereognózistól. Ez a képesség a sztereognozis alapvető követelménye, ám ezt nem szabad szinonimának tekinteni. A sztereoesztézia az epikritikus érzékenység és a mély érzékenység kombinációján alapul, és a tapintható érzékenység egyik legösszetettebb tulajdonsága. Ennek a képességnek a kudarcát sztereo érzéstelenítésnek nevezik, és automatikusan egyidejű sztereo diagnózist eredményez.
Funkció és feladat
Egyes tárgyak aktív megérintésével történő észlelést haptikának nevezzük. A tapintható észleléssel együtt az érintésérzet összességét alkotja, amelynek biofiziológiai alapja a szomatoszenzoros rendszer és az érzékelőmotor rendszer.
A sztereognoszia a haptikus észlelés minősége. Különböző receptorok vesznek részt minden haptikus észlelésben, különösen a mechanoreceptorok. Ezek érzékenyek a nyújtásra, a nyomásra és a vibrációra, és becslések szerint a bőrrétegekben akár 600 millió is lehet. A leggyakoribb mechanoreceptorok a Vater Pacini holttestek 300 Hz-ig terjedő rezgési ingerekhez, a Meissner testcsövek a nyomásváltozáshoz, a Merkel-sejtek a tartós nyomásstimulumokhoz és a Ruffini-sejttestek a szövetek nyújtásához. Az emberi testszőr is fel van szerelve ilyen érintőérzékelőkkel. Ezeket az érzékelőket a bőr felső rétegében lévő érintésérzékeny idegvégződések teszik teljessé.
Más érzékszervi észlelésektől eltérően a haptikus észlelés a különböző receptoroktól származó több információ integrációjától függ. A receptorok sűrűsége a keze ügyében rendkívül magas, ezért különösen fontos a sztereognosia szempontjából. Az egyes receptoroktól származó információk az érzelmi érzékszervi utakon keresztül a gerincvelőbe jutnak, és a talamuszon keresztül jutnak az agykéregbe. A talamuszon belül az információ összekapcsolódik a mag ventralis hátuljával. A rezidens neuronok a szekunder és a primer szomatoszenzoros területekre terjednek ki.
A kortikális feldolgozás afferenciákon keresztül folytatódik a parietális lebeny felé. A hátsó részei a Brodmann 5. és 7. körzetében különösen fontosak a sztereognózis szempontjából. A szomatoszenzoros régiók és a 22, 37, 39 és 40 időleges parietális területek szintén szerepet játszanak. Ugyanez vonatkozik az szigetekre és az időbeli vagy elülső asszociációs kéregre. A multiszenzoros integrációt elsősorban a hátsó parietális kéreg neuronjai végzik. Ezek a területek az észlelések alapján az összes megismerésre döntenek. Az izolával való kapcsolatok elősegítik az alakra vonatkozó információk hozzárendelését egy objektumhoz és az érzelmi komponensek irányítását. Az időbeli lebenynél az emlékezet folyamatainak a korábbi tapintható tapasztalatok alapján zajlanak, amelyek segítenek az objektum felismerésében.
A sztereognózis egyrészt a leírt struktúrák integritásától függ, másrészt a társulási láncok és az érintett agyterületek tárolt tapintási tapasztalatai befolyásolják.
Betegségek és betegségek
A sztereognózis az agy sérüléseiből vagy az afferentus idegrendszer károsodásából származhat. Ugyanez vonatkozik a sztereoesztéziára és az ebből eredő sztereognózisra. A leírt területeken agyi sérüléseket például stroke okozhat. A gyulladásos elváltozások szintén lehetséges okai. Ugyanez vonatkozik a daganatokra vagy traumás sérülésekre, például traumás agyi sérülésekre.
A sztereognoszia különféle módon manifesztálódhat. Ha például az aferens útvonalak megsérülnek, a tapintható információk már nem érik el az agyat, ezért nem használhatók fel az objektumok felismerésére. Még ha a tapintható információ eléri az agyat is, ez nem feltétlenül vezet az objektumok felismeréséhez. Ha például a tapintási információ memóriáját sérülések befolyásolják, akkor a beteg már nem képes osztályozni az objektumot annak ellenére, hogy a tapintáskor érzékelt objektum tulajdonságok vannak, mivel hiányzik ehhez referenciakeret. Ebben az esetben az információ továbbítása és feldolgozása sértetlen, de hiányzik az értelmezés képessége. A multi-szenzoros integráció problémái szintén elősegíthetik a sztereoagnózist. A jelenlegi ismeretek szerint az ilyen integrációs rendellenességek genetikai komponenssel rendelkezhetnek, és így veleszületettek lehetnek.
A sclerosis multiplex idegrendszeri betegségét gyakran sztereo diagnózissal is összekapcsolják. A betegség autoimmun betegség. Az immunrendszer veszélyként azonosítja a test központi idegrendszerében lévő idegszövetét és megtámadja. Az antitestek gyulladást okoznak az agyban vagy a gerincvelőben, és így érzékszervi információkra is képesek lehetnek vezetni a vezető útvonalakon. Gyulladást okozhatnak a feldolgozással kapcsolatos agyi területeken is, például a parietális lebeny poszt-centrális agyterületein, és ezáltal megrongálhatják a sztereognózis alapját. Attól függően, hogy pontosan hol helyezkedik el a gyulladás, a központi idegszövet ilyen módon okozott pusztulása különféle típusú sztereoagnózisként manifesztálódhat.
A sztereoagnózis minden típusának egy közös vonása van: a tárgyakat már nem lehet tapintható tapasztalatok alapján csukott szemmel felismerni.
.jpg)
