- Mi az agrárreform?
- Az agrárreform céljai
- Földreform intézkedések
- Példák az agrárreformra
- Agrárreform Mexikóban
Elmagyarázzuk, mi az agrárreform, történetét, céljait és általában milyen intézkedéseket tartalmaz. Valamint példák a világban és Mexikóban.
Mi az agrárreform?
Az agrárreform elnevezése azoknak a gazdasági, társadalmi és politikai intézkedéseknek az összessége, amelyek a vidék termelési szerkezetének, vagyis a mezőgazdasági platformnak a modernizálására, átalakítására törekszenek. Agrárreformokról van szó, többes számban, mivel ennek megvalósítására nincs egyetlen vagy egyetlen út.
Általánosságban elmondható, hogy a jelenleg független, korábban gyarmatoknak minősülő országokban agrárreformokat javasoltak, mint pl nemzetek Latin-Amerika. A földtulajdon dekoncentrációjának szükségességét igyekeznek kezelni (nagy birtok) és magasabb mezőgazdasági termelési kvóták elérése új technológiák alkalmazásával és több termelőegység létrehozásával, ahol korábban üresen álló földterületek voltak.
Már a Antikvitás klasszikus, sok változási projektet regisztráltak a birtokviszonyok és a hasznosítás tekintetében. Az athéni államférfi és költő, Szolón (i. e. 630-tól kb. 560-ig) például sok olyan törvényt átalakított, amelyek a kizsákmányolás mezőgazdasági és földjelzálog. Ezek az intézkedések akkoriban ellentmondásosak voltak, és egy rövid anarchikus időszakot szültek, ami Pisistratus zsarnok (Kr. e. 607-527) felemelkedéséhez vezetett.
Az agrárreform azonban idővel változó, másra törekvő fogalom volt célokat mivel a földbirtoklás gazdasági és társadalmi szerepe változó volt. Például a francia forradalom 1789-ben az agrárreform új vezető szerepet kapott. Ebben az esetben az volt az ötlet, hogy lesöpörjük a feudális modell től örökölt Középkorú, felszabadítja a jobbágyokat megfizethetetlen adósságaik alól és felszámolja a feudális bíróságokat.
A mai értelemben vett agrárreform a 19. századból származik, és általában a progresszív vagy forradalmi szektorok küzdelméhez kötődik a birodalmi vagy gyarmati struktúrából örökölt nagybirtokok ellen.
Ez általános intézkedés volt a rezsimekben szocialisták századi (mint pl szovjet Únió, Vietnam, Kína) és kapitalista versenytársaik is, akik lehetőséget láttak benne a parasztság életszínvonalának javítására (így pontosan megakadályozva a forradalmat), valamint az élelmiszertermelés ütemének növelésére.
Az agrárreform céljai
Általában véve az agrárreform minden formájának nagy célja mindig a mezőgazdaság átalakítása, vagyis a mezőgazdasági termelés társadalmi, gazdasági és politikai feltételeinek lényeges megváltoztatása. Ez természetesen sokféle dolgot eredményezhet, attól függően, hogy ki hajtja végre a szóban forgó reformot.
Így egy szocialista rezsim az agrárreformban láthatja a lehetőséget a termőföldek kollektivizálására és a kommunista mezőgazdasági modell megvalósítására; miközben egy demokratikus kormány kapitalista A reformot fontos lehetőségnek tekintheti a mezőgazdaság modernizálására és a bőségesebb élelmiszertermelés biztosítására, a hazai piac kielégítése érdekében.
Földreform intézkedések
A célokhoz hasonlóan az agrárreform intézkedései is nagyon sokfélék lehetnek. De általában a földbirtokossághoz és a termelési modellhez kapcsolódnak, ezért általában olyan tevékenységeket foglalnak magukban, mint például:
- Kisajátítsa a tétlen földeket, és ajánlja fel termelést garantáló magántermelő kezdeményezéseknek, legyen szó kis- és közepes termelőről.
- Kisajátítsa egy tulajdonos tétlen földjeit, és adja át a Feltétel, a nyilvános vagy kollektivista kizsákmányolás különböző kezdeményezéseinek megvalósítására.
- Bemutatni Internet Y elektromosság a mezőgazdaságban, valamint a termelés maximalizálását és a parasztság életszínvonalának javítását szolgáló gépeket.
- Korlátozza az egyetlen tulajdonos birtokában lévő földterület maximális mennyiségét, hogy megakadályozza a jelenlegi és a jövőbeni nagybirtokok kialakulását.
- Felhatalmazza a paraszti osztályt a szükséges mértékben, biztosítva számukra közszolgáltatások, műveltség stb.
Példák az agrárreformra
Néhány példa az agrárreformra:
- A „spanyol elkobzás” néven ismerték azt a hosszú agrárreform-folyamatot, amelyben a „holt kezekben” lévő tétlen földeket kisajátították, vagyis a katolikus egyház és a vallási rendek tulajdonát képezték, és már akkor is birtokolták. nem lehetett elidegeníteni. Ezeket a földeket aztán az állam árverésre bocsátotta. Ez 1798-ban kezdődött, az úgynevezett „Godoy-elkobzással”, és egészen 1924-ig tartott.
- A Szovjetunió földjeinek kollektivizálása Joszif Sztálin (1878-1953) rezsimje által valószínűleg az ismert mezőgazdasági reform legdrámaibb példája, mivel annak súlyos következményei voltak a lakosságra nézve. Ez annak a bürokratikus és tekintélyelvű modellnek volt köszönhető, amellyel kormányában mindent végrehajtottak, ami csaknem egymillió mezőgazdasági tulajdonost kényszerített (az ún. kulák), hogy elhagyják földjeiket, cserébe a kizsákmányolás rendkívül nem hatékony és ellenőrzött modelljét kényszerítve ki, amely közvetlenül az 1932-es nagy éhínséghez vezetett.
- A chilei Salvador Allende (1908-1973) szocialista kormánya 1970-ben törvényi státuszt adott a chilei földtulajdon 1962 óta folyamatban lévő reformjának, válaszul a válság és a dél-amerikai nemzet nagy mezőgazdasági hatékonyságának hiánya. Kormányának vége felé országszerte mintegy 6 millió hektárt kisajátítottak, és elintézték, hogy ne polgár Több mint 80 hektár alapöntözést birtokolhatott.
Agrárreform Mexikóban
A mexikói földosztás a forradalommal kezdődött, és Cárdenas-szal tetőzött.Az agrárreform volt az egyik legfontosabb intézkedése Mexikói forradalom a posztkoloniális állam átalakulásában. A mexikói államok politikai alkotmányának jóváhagyásával kezdeményezett jogalap volt, hogy a terület ez mind a nemzet uralma volt, és ez utóbbi volt az, aki tulajdont adott az egyéneknek, hogy ez a viszony mindig átalakuljon.
Ennek érdekében hozták létre az Agrárreform Titkárságot, amely a Végrehajtó hatalom Szövetségi kormányzat, amelynek biztosítania kellett a parasztság igazságos munkakörülményeinek megteremtését, és amely az elnököt a „legfelsőbb agrárhatóság” címmel ruházta fel.
Az akkoriban kidolgozott fő mechanizmus az ejido volt, egy új típusú földlehatárolás, amely oszthatatlan, elidegeníthetetlen és kollektív tulajdonú területrészeket hozott létre, amelyeket főként az őslakos parasztság termelésére szántak.
Ez az agrárreform olyan mechanizmusként jelent meg, amely véget vetett a visszaélésszerű kizsákmányolási gyakorlatoknak vidéki lakosság amelyeket Mexikóban a kolónia vége óta gyakoroltak, és ez volt Abelardo L. Rodríguez (1889-1967) forradalmi kormányának egyik híres intézkedése.
A mexikói földek elosztása azonban később, a mandátum idején érte el csúcspontját Lazaro Cardenas del Rio (1895-1970), aki több mint 18 millió hektárt osztott szét 51 400 paraszt között.