moxibustion

A moxibustion, szintén Moxa terápia vagy rövid Moxes az úgynevezett akupunktúra speciális változata, és a hagyományos kínai orvosláshoz, a TCM-hez tartozik. A klasszikus akupunktúrával szemben a tűket nem mindig használják a moxingban. A moxaterápia alapja az egyes akupunktúrás pontok felmelegedése a finomra őrölt kocsány elégetésével.

Mi a moxibustion?

Moxibustion során az akupunktúrás pontokat a hő stimulálja. Kis mennyiségű moxa néven ismert szárított bögrös rostot közvetlenül a bőr bizonyos területeire vagy annak fölé égetnek. Ezek a kezelt bőrpontok az energiacsatornákon, az úgynevezett meridiánokon fekszenek, és nagyjából megfelelnek az akupunktúrás pontoknak.

Ezek az egész testben eloszlanak. A Qi, a test saját energiája áramlik az utakon. A pontok melegítésén keresztül történő stimulálásnak fel kell szabadítania az energiatömörítéseket, és így vissza kell vezetnie az energiát az áramláshoz. A moxa-gyógynövényként használt bögrék az évezredek óta hatékony gyógynövény, és hevítéskor mélyen áthatol a testbe. A bögrék legfontosabb alkotóelemei az esszenciális olajok, például a kámfor és a tujon, a szeszkviterpén laktonok vulgarin és pilostachyin, a flavonoidok quercetin és a rutin, a hidroxi-kumarinok umbelliferin és esculetin.

Ezen felül a poliinek, a triterpének és a karotinoidok a gyógynövény részét képezik. A gyógynövény leveleit tavasszal összegyűjtik és szárítják, majd finom gyapjúvá dolgozzák fel. Annak érdekében, hogy az akupunktúra pontokon egyenletes ragyogást érjünk el, a szálak egyenletes, finom állandóságára van szükség. A hagyományos kínai orvoslásban a moxibustion az akupunktúrával egyenértékű eljárás. Ezt a kezelési módszert már a 17. század második felében ismerték Európában, ám a 20. században valójában csak lábát szerezték.

Funkció, hatás és célok

A moxibustionnak különböző változatai vannak, amelyeket kezdetben közvetlen és közvetett moxa terápiára osztanak. Közvetlen moxibuszióval egy kicsi moxa kúp világít közvetlenül a bőrön. Ez a módszer fájdalmas lehet, így Németországban ritkán alkalmazzák, de Kínában és Japánban még mindig széles körben használják.

Közvetett moxibustáció során a gyógynövényt a bőrrel való közvetlen érintkezés nélkül elégetik. Ehelyett a terapeuta friss szelet gyömbért vagy fokhagymát helyez az akupunktúrás helyre. Só, papír, gyógyító föld vagy tofu szintén alkalmas alapokhoz. A TCM tanítása szerint ezzel különféle hatásokat kell elérni. A moxa kúp világít a felszínen, és lassan elhalványul. Kúp helyett gyakran kb. 20 cm hosszú rudat használnak. Hengerelt bögréből áll, amelyet vékony papírba csomagolnak. A megvilágított bottal, amelyet moxa szivarnak is neveznek, a terapeuta körülbelül fél centiméterre megközelíti a kiválasztott akupunktúrás pontot. Ha a beteg észrevehető hőérzést érez, akkor az izzó csúcsot röviden eltávolítják vagy egy másik pontra tolják.

A folyamatot addig ismételjük, amíg az akupunktúra pontján a bőr egyértelműen meg nem vörösödik. A moxaterápia harmadik változata a tűkkel történő moxibustion. A tűt a kiválasztott akupunktúra pontra helyezzük. A moxát a tű másik végéhez erősítik és világítanak. A tű továbbítja a hőt az akupunktúra helyére. Minden moxibustation célja az energia-akadályok megoldása az egészségügyi problémák enyhítése érdekében. A hő hatására a hideg és a nedvesség feloldódik a meridiánoktól, és elősegíti az energiacsatornák keringését.

Míg a moxibustiont Kínában és Japánban a betegségek megelőzésére is használják, Európában csak a meglévő betegségek kezelésére használják. A terápiás spektrum a test hidegségétől, például a fagytól vagy a hideg lábtól egészen az alacsony vérnyomásig, keringési rendellenességekig, krónikus légzőszervi betegségekig, hasmenésig, ingerlékeny bél szindrómáig, depresszióig, hátfájásig, krónikus fáradtság szindrómáig és immunhiányig terjed.

Itt megtalálja gyógyszereit

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

A sérülések elkerülése érdekében, az akupunktúrával ellentétben, az arc, a koponya, a nyaka és a nyálkahártya területei megkímélve vannak. A Moxa-terápiát szintén nem közvetlenül a szervek, vagy a varikoosák végzik. A moxibustion helyes használata esetén általában nem lehet kellemetlen érzés vagy akár fájdalom is. Ennek ellenére a beteg fejfájást vagy elalvási problémákat tapasztalhat a kezelés alatt.

Ezután a kezelést azonnal le kell állítani. A padló nélküli közvetlen moxibuszió égési sérülésekhez és hólyagok elégéséhez vezethet, így hegképződés alakul ki belőle. Bizonyos körülmények között nem javasolt a moxibusztálás. Ez vonatkozik lázra, akut fertőzésekre és gyulladásokra, magas vérnyomásra, vérzésre, menstruáció során, súlyos idegességre és belső nyugtalanságra, álmatlanságra és bőrbetegségekre. A moxibustion szintén tabu közvetlenül a sebek felett. Óvatosság szükséges a cukorbetegségben szenvedő cukorbetegek esetén. Ezen érzékenységi zavarok miatt a moxa gyógynövény hőjét gyakran nem észlelik megfelelően, így gyorsan égési sérülések léphetnek fel. A gyermekek kezelése kiegyensúlyozó cselekedet.

A nem kívánt szövődmények, például a sebfertőzés veszélyes következményekkel járhatnak, például olyan hegek, amelyek potenciálisan eltorzulhatnak. Ezért a gyermekek kezelésekor rendelkezésre kell bocsátani a gyermek hozzájárulási nyilatkozatát, ha képesek döntést hozni, vagy a szülőknek be kell mutatniuk a hozzájárulásukat. Ezen felül garantálni kell az orvosilag helyes megvalósítást. De kudarcot vall, mert a moxibustion tudományos hatékonyságát még nem bizonyították. Nincsenek értelmes tudományos tanulmányok.