Immunogeneiics

A Immunogeneiics foglalkozik az immunválasz genetikai alapjával. Vizsgálja az immunrendszert befolyásoló és genetikailag hajlamos betegségeket. Az immungenetikai vizsgálatok alapja a genetikai elemzés.

Mi az immunogenetika?

Az immungenetika a genetika egyik alfegyelemét képezi. A genetika és az immunológia orvosi területeinek összeolvadásából származik. A genetika a vonások öröklődését generációról generációra vizsgálja a génekben tárolt genetikai kód átvitelén keresztül.

Az immunológia viszont a test kórokozókkal, toxinokkal és degenerált endogén sejtekkel szembeni védekezésének biokémiai alapjait vizsgálja. Az immungenetika kifejezés minden olyan folyamatot magában foglal, amelyek genetikailag is alapulnak és befolyásolják az immunrendszert. Az immunogenetika területén folytatott kutatási tevékenységek növekedtek az utóbbi években. Különösen érdekesek azok a kérdések, amelyek a betegségek genetikai diszpozíciók alapján történő lefolyásáról és annak lehetőségéről befolyásolhatják őket bizonyos hatóanyagokkal (génterápia).

Kezelések és terápiák

Az immungenetika genetikailag kiváltott immunológiai folyamatokat vizsgál. Elsősorban immunogén folyamatokon alapuló betegségek kimutatásáról és kezeléséről szól. Átfedés van a genetikai és immunológiai osztályokkal is.

Különös figyelmet fordítunk az autoimmunológiai folyamatokra. Ezek olyan autoimmun betegségek, amelyekben az immunrendszer a test saját szövetével szemben fordul. Az ezen betegségek kialakulásához vezető folyamatok még nem teljesen ismertek. Ismert azonban, hogy genetikai hajlamnak kell lennie az autoimmun betegségekre. Normál immunológiai reakció során a behatoló patogéneket vagy idegen anyagokat a test saját immunsejtjei (T-limfociták és B-limfociták) akadályozzák meg. Ezeket idegennek tekintik. Egy autoimmun betegségben a T-limfociták elsősorban a saját sejteket támadják meg és pusztítják el. Feltételezzük, hogy a sejt felületén levő antigének genetikai tulajdonságai néha hasonlóak bizonyos kórokozókhoz.

Az immunrendszernek azonban bizonyos toleranciával kell rendelkeznie ahhoz, hogy elfogadhassa az állítólag idegen genetikai kódot. Ha nem erről van szó, autoimmun betegség lép fel. Az autoimmun betegségek közé tartozik az I. típusú diabetes mellitus, a Crohn-kór, a fekélyes vastagbélgyulladás, a celiakia, a rheumatoid arthritis, a Graves-kór és még sok más. Bármely szerv befolyásolható. A mai napig nem állnak rendelkezésre olyan kezelési módszerek, amelyek gyógyíthatják az autoimmun rendellenességet. Eddig az immunrendszert tompító tüneti kezeléseket végeztek. Az immungenetika összefüggésében azonban olyan módszereket keresnek, amelyek teljes mértékben le tudják küzdeni az autoimmun betegségeket. Számos utalás van arra, hogy a génterápiák elősegítik a betegségek gyógyítását a jövőben.

Az immungenetika összefüggésében természetesen a genetikailag meghatározott immunhiányon alapuló betegségeket is megvizsgálják. A veleszületett immunhiányok azonban ritkák. Ma manapság csak tüneti kezeléseket lehet elvégezni. Az idegen vérből származó antitest készítményeket rendszeresen alkalmazzák. A teljes gyógyítás egyetlen lehetősége jelenleg egy őssejt-transzplantáció, amely új védelmi rendszert ad át. Az immungenetikán belül kutatásokat folytatnak olyan génterápiákkal is, amelyek célja az ilyen súlyos betegségek gyógyítása.

Ezenkívül az immungenetika szerepet játszik a szervátültetésekben is. Megfelelő donort kell itt genetikai tesztekkel megkeresni. A recipiens és a donor bizonyos genetikai tulajdonságainak hasonlónak kell lenniük. Ellenkező esetben a recipiens immunrendszere azonnal visszautasítja az újonnan beültetett szervet. A legszélesebb értelemben az immunogenetika magában foglalja a baktériumok vizsgálatát az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia kialakulása szempontjából. Ugyanakkor a baktériumtörzsek és a vírusok állandó genetikai változásait vizsgálják annak érdekében, hogy a lehető legkorábban előállítsák az oltásokat.

Itt megtalálja gyógyszereit

Diagnózis és vizsgálati módszerek

Immunológiai laboratóriumi módszerek állnak rendelkezésre az immunogenetika összefüggésében történő diagnosztizáláshoz. Ezeket a laboratóriumi módszereket egyrészt betegségek kimutatására, másrészt kutatási célokra használják. Az antigéneket és az antitesteket úgynevezett immuntestekkel elemezzük. Az immunvizsgálatok olyan módszerek, amelyeket a folyadékokban levő bizonyos struktúrák mennyiségi és minőségi kimutatására használnak antigének és antitestek meghatározására.

Feltárják mind a kórokozókat, mind a test saját fehérjét. Autoimmun betegségek, valamint fertőzések és allergiák esetén az immuntestek felhasználhatók specifikus antitestek kimutatására. Ezen módszerek segítségével egyes hisztokompatibilitási markerek molekuláris genetikai jellemzése biztosítja a lehető legnagyobb egyezést a recipiens és a donor között szervátültetések során. A nagy hisztokompatibilitási komplex (MHC) kifejezés az emberi gének olyan csoportjára vonatkozik, amelyek nélkülözhetetlenek az immunrendszer működéséhez. Ennek a komplexnek a másik neve a humán leukocita antigénrendszer (HLA rendszer).

A HLA tulajdonságai személyenként eltérőek. Nagyon változhat a kedvezményezett és az adományozó között. A HLA jellemzőinek meghatározására szolgáló laboratóriumi vizsgálat most azt jelenti, hogy megfelelő donort kell találni egy szervátültetéshez. Ugyanakkor számos laboratórium HLA-teszteket is végez olyan autoimmun betegségek vizsgálatára, mint az ankilozáló spondilitisz, rheumatoid arthritis, celiakia vagy más betegségek. Megfelelő teszteket végeznek a véradókra is. A HLA jellemzõinek meghatározására vagy az orr nyálkahártyájából vett tamponmintákat, vagy szövetmintákat vesznek.

Ezenkívül más vizsgálatokat is elvégezhetünk, mint például a KIR diagnosztika, az interleukin polimorfizmusok meghatározása vagy a mutációk keresése. A KIR diagnosztikában például KIR géneket vizsgálnak, amelyek a gyilkos sejteken expresszálódnak és bizonyos HLA molekulákat megkötnek. Bizonyítékok vannak arra, hogy a KIR gének fontos szerepet játszanak a vér őssejt transzplantációkban is. Az immungenetikában végzett számos kutatási eredmény megmutatja ennek a területnek a potenciálját a korábban gyógyíthatatlan betegségek gyógyításának jövőbeni esélyei szempontjából.