Electrooculography

Alatt Electrooculography a szemész megérti a nyugalmi retina potenciáljának meghatározására szolgáló mérési módszert, amelyet gyakran használnak az egyensúlyi szerv betegségeinek diagnosztizálására. Az eljárás két elektród segítségével működik, és teljesen objektív. A kockázatok és a mellékhatások nem várhatók el a mérés során.

Mi az elektrokultáció?

Ha a szemész a retina problémáit diagnosztizálja, akkor az elektrokulográfia segítségével a szem jobb és bal oldalához két elektród csatlakozik, és ez megmérheti a retina nyugalmi potenciálját.

Az elektrokulográfia objektíven méri a retina nyugalmi potenciálját. A mérési módszer is Electronystagmography hívott. A retina nyugalmi potenciálja a hát és az elülső oldal közötti állandó feszültségkülönbség. Ez a feszültségkülönbség pozitív töltést ad a szaruhártyának, a szemgolyó hátulja pedig negatív töltést ad.

Annak érdekében, hogy megmérje ezt a pihenési potenciált, a szemész két elektródával dolgozik az elektrokultúrában. Ezek az elektródák a szem jobb és bal oldalán helyezkednek el, vagy felül és alatt vannak rögzítve. A mérés lehetővé teszi a legkisebb szemmozgások azonosítását, mivel minden mozgás megváltoztatja a pihenési potenciált. Az elektrokultációt ezért gyakran használják a neurológiai leletek összefüggésében, és ebben az esetben a szemben alig látható remegések dokumentálására szolgálnak.

Funkció, hatás és célok

Különböző betegségek esetén szükség lehet elektrokultúrára. Például, ha a beteg egyensúlyi rendszere beteg, akkor olyan tüneteket okozhat, mint a nystagmus. A nystagmusnál a szem patológiai remegése van, amelyet szabad szemmel nem lehet mindig megfigyelni. A remegés önkéntes és általában öntudatlan a betegnél.

Először, a két mérőelektródot a páciens bőréhez erősítik a szem körül az elektrokultáció részeként. Az egyensúlyi szerv felmérésekor először a nyugalmi potenciált mérik abszolút nyugalmi állapotban. Nystagmus esetén már megfigyelhető a feszültség olyan változása, amely a minimális szemmozgásoknak köszönhető. Az egyensúlyi vizsgálat részeként a nyugalomban történő mérést egy mérés követi, miután a beteg lassan fordult. Általában a fülcsatornát 27 fokos hideg, majd 44 fokos meleg vízzel öblítik, mielőtt az orvos elvégzi a harmadik mérést.

Az elektrokultációt azonban nem feltétlenül kell egyensúlyi vizsgálat részeként elvégezni, hanem gyakran használják retinabetegségek diagnosztizálására. Ebben a forgatókönyvben, miután az orvos rögzítette az elektródokat, a betegnek különféle szemmozgásokat kell végeznie. Egy szemmozgással a szem eleje közelebb kerül az egyik elektródhoz. A szem hátsó része azonban az ellenkező elektródához közeledik. Ez a folyamat feszültségkülönbséget hoz létre a két elektróda között. Ezt a feszültségkülönbséget az elektrokultúrában rögzítik, és általában egy bizonyos arányban vannak a látószöggel.

Általános szabály, hogy a szemészeti elektrokultáció során a csoport felkéri a beteget, hogy rendszeres időközönként nézzen előre és hátra két rögzített térbeli pont között. Ha a retina nyugalmi potenciálja állandó, akkor ugyanaz a feszültségkülönbség észlelhető minden alkalommal, amikor megváltoztatja a látási irányt. Amint a fényviszonyok megváltoznak, a retina nyugalmi potenciálja megváltozik egészséges emberekben, és ugyanakkor a különbség a tekintet irányának megváltoztatásakor. A szemészeti elektrokultáció során az orvos általában azt is értékeli, hogy a feszültség hogyan változik sötétben. Ezt a változást sötét adaptációnak is nevezik. Egy egészséges betegnél a sötétben kissé csökkent a pihenési képesség, amely néhány percig tart.

Amint a beteg ismét világít, a pihenési képesség általában meredeken növekszik. Ha ezeket a tipikus sémákat nem lehet megfigyelni az elektrokulográfia során, akkor valószínűleg kóros változás következik be a retina pigmenthámjában. Az elektrokultúrát néha alkalmazzák az alvásgyógyászatban is. Például polisomnográfiában rögzítik az alvás REM fázisát. A REM a gyors szemmozgást jelenti, azaz a szem gyors mozgását. Egyes esetekben az alvásgyógyászat mérésekkel határozza meg, hogy az alvó beteg hogyan reagál bizonyos hangokra.

Itt megtalálja gyógyszereit

Balance Gyógyszerek egyensúlyzavarokhoz és szédüléshez

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

Az elektrokultációt általában járóbeteg-alapon végzik el, és a beteg nem okoz fájdalmat. Sem kockázatok, sem mellékhatások nem várhatók. Ha azonban az eljárást egyensúlyi vizsgálat részeként használják, akkor egy napra egyensúlyi rendellenességek léphetnek fel, amelyek rendszerint a következő napon ismét visszaállnak.

A fülcsatorna öblítése kényelmetlennek tekinthető az egyensúly vizsgálat során. A mérési módszer előnyei mindenesetre meghaladják a hátrányokat. A módszer egy teljesen objektív mérési módszer, amelyet a beteg nem hamisíthat meg. Ez különbözteti meg például az elektrokultúrát sok más szubjektíven érzékelt egyensúlyi vizsgálattól. Elektrokultáció esetén az eredményeket csak akkor lehet hamisítani, ha az elektródokat nincs megfelelően rögzítve, vagy ha túl lazán vannak.

Ezért a felügyeleti csoport professzionalizmusa alapvető fontosságú a megbízható diagnosztika szempontjából. Bizonyos körülmények között a retina betegségeinek diagnosztizálására szolgáló szemészeti elektrokultúrát követően további szemészeti vizsgálatok szükségesek lehetnek. Az elektroretinográfia például szolgálhat a retina funkció további vizsgálatához. Különböző fénystimulumokat továbbítanak a retina, és a retina által létrehozott potenciált több elektród segítségével meghatározzák. A megállapítás nyomon követési vizsgálatokat vagy célzott terápiás intézkedéseket is indíthat az egyensúlyi vizsgálat részeként.