Kelátterápia

A Kelátterápia arra szolgál, hogy méregtelenítse a testet akut és súlyos krónikus nehézfémmérgezés esetén. Ez a módszer azonban ellentmondásos jelentőségű kisebb mérgezés esetén és az artériás szklerózis megelőzésére.

Mi a kelátterápia?

A kelátterápia olyan módszer, amellyel a nehézfémeket eltávolítják a testből. Ahogy a neve is sugallja, ebben az eljárásban ún. Kelátképző szereket alkalmazunk. A kelátképző szerek fémionokkal kombinálva komplexeket képeznek, amelyeket azután kiüríthetnek a testből.

Akut mérgezés esetén a mérgező központok állnak rendelkezésre ezen anyagok engedélyezett felhasználására. A krónikus nehézfémek mérgezését a környezetgyógyász szakemberek és a Német Orvosi Szövetség tagjai kezelik kelátképző szerek segítségével, és ennek megfelelően nyilvántartást vezetnek. Az eljárás nagyon hatékony akut vagy súlyos krónikus nehézfémmérgezés esetén.

Az egyéb alkalmazások meglehetősen ellentmondásosak, és a szakemberek azt is elutasítják. Sok naturopátiás gyakorlatban azonban ezt az eljárást olyan betegségek kezelésére vagy megelőzésére is használják, amelyeket állítólag nehézfémmérgezés okozott. Ezekben az alkalmazásokban eddig nem találtak bizonyítást a kelátterápia hatékonyságáról.

Funkció, hatás és célok

A kelátterápiát manapság akkor alkalmazzák, ha a testet súlyosan megmérgezik nehézfémekkel. Ez egy nagyon hatékony módszer a szervezet méregtelenítésére. A komplexképző szereket orálisan vagy oldatos infúzió formájában adhatjuk be.

A nehézfémek toxicitása azon alapszik, hogy képesek komplexeket képezni a létfontosságú enzimekkel. Ennek eredményeként ezek az enzimek már nem érhetők el a szervezetben, ami jelentős zavarokhoz vezet az anyagcserében. Itt lépnek fel a kelátképző szerek, amelyek versenyeznek az enzimekkel és komplexeket képeznek a nehézfémekkel. Az EDTA (etilén-diamin-tetraecetsav), DMSA (dimerkapto-borostyánkősav) vagy DMPS (dimerkaptopropán-szulfonsav) hatnak kelátképző szerekként.

Ezek az anyagok mindegyike több funkcionális csoportot tartalmaz, amellyel kötődhetnek egy fémionhoz. Az iont oly módon zárják le, hogy az képezi a kapott komplex vegyület központját. Ez a komplex, mint független vegyület, vízben oldódik, és könnyen kiöblíthető a testből. Az EDTA különösen stabil komplexeket képez réz, nikkel, vas vagy kobalt ionokkal. De a higany, az ólom és a kalcium szintén komplexeket képez az ETDA-val.

A DMSA bebizonyította magát ólommal, higanydal és arzénnel történő akut mérgezésben. Az adatok helyzete még nem elegendő ahhoz, hogy krónikus nehézfémek mérgezéséhez felhasználhassák. Jó tapasztalatokat szereztek a DMSA-val a gyermekkorban az ólom krónikus mérgezésével kapcsolatban. A DMPS kelátképző szert (dimerkaptopropánszulfonsavat) Dimaval vagy Unithiol márkanéven használják ólommal, higanymal, arzénvel, aranygal, bizmutdal, antimonnal és krómmal való mérgezéshez. Nem alkalmas vas-, kadmium-, tallium- és szelénmérgezéshez.

A nehézfémmérgezésen túl a kelátképző szereket súlyos réztároló betegség, a Wilson-kór kezelésére is használják. Ebben a genetikai betegségben az élelmiszerből származó réz nem képes a szervezetnek megfelelően feldolgozni. A rézlerakódások a különféle szervekben fordulnak elő, különösen a májban, a szemben és a központi idegrendszerben. Ez a betegség ezért súlyos rézmérgezés, amely halálos lehet. Wilson-kór jól kezelhető a kelátterápiával, más terápiás módszerekkel kombinálva.

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

A naturopátiás gyakorlatban a kelátterápiát gyakran nemcsak akut és súlyos krónikus nehézfémmérgezéseknél, hanem más olyan betegségek esetén is alkalmazzák, amelyeket állítólag könnyű nehézfém-behatások okoznak. Ezeket a hatásokat azonban tudományosan nem igazolták.

Éppen ellenkezőleg, ezeket a kérelmeket sok szakember elutasítja. Például azt állítják, hogy a kelátképző szerek használata különféle betegségeket, például rákot, arterioszklerózist, reumát, Alzheimer-kórt, rossz látást, psoriasist vagy osteoarthritist megelőzhet. Az elképzelés az, hogy a testet mindig ki kell tenni a nehézfémek alacsony koncentrációjának, például az ipar és a közúti forgalom által okozott finom porszennyezésnek. Állítólag a nehézfémek felelősek a szabad gyökök képződéséért, amelyek elősegítik vagy kiváltják ezeket a betegségeket.

A kalcium közvetlen befolyásáról még az arteriosclerosisban is szó volt. Mivel a kalciumot a komplexképző szerek is elfoghatják, a kelátterápiának hozzá kell járulnia az arterioszklerózis kialakulásának megakadályozásához. Kimutatták azonban, hogy a kalcium egyáltalán nem releváns az arterioszklerózis kialakulásában. Még ennek az elméletnek az eredeti támogatói is elismerik ezt. Annak érdekében, hogy igazoljuk a kelátképző szerek használatát az arterioszklerózis megelőzésében és kezelésében, ezek antioxidáns hatását hangsúlyozzuk. A tanulmányok azonban kimutatták, hogy a kelátterápia nem befolyásolja az egészségi állapotot, és nem is alkalmas a degeneratív betegségek megelőzésére.

Az általános egészség állítólagos javulását vagy véletlen egybeesések, vagy a placebo hatás okozta. Ezekben az esetekben a kelátterápia a legjobb esetben nem hatékony. Ami még rosszabb, az a tény, hogy a komplexképző szerek nem képesek megkülönböztetni a káros fémeket és a természetes létfontosságú ásványi anyagokat. Ha a kelátterápiát csak a degeneratív betegségek megelőzésére vagy kezelésére használják, ez végül ásványi hiányokhoz is vezethet.

A terápia használói rámutatnak a szívelégtelenség, súlyos vese- és májfunkciós rendellenességek, tüdőbetegségek vagy demencia ellenjavallataira is. Azt is kiemelik, hogy a kezelésre mindig ásványi anyagok helyettesítésével kerül sor. Ez azonban nem változtatja meg alkalmazásuk hatékonyságát. Ezzel szemben a kelátterápia mindig a leghatékonyabb módszer, ha magas a nehézfémek expozíciója.