ceíacior

Nál nél ceíacior ez egy antibiotikum, amely a cefalosporinok csoportjába tartozik. A gyógyszert elsősorban bakteriális légzőszervi fertőzések kezelésére használják.

Mi a cefaklor?

A cefaklor a 2. generációból származó cefalosporin neve. A cefalosporinokat béta-laktámoknak kell besorolni. Tablettaként és infúzió formájában is beadhatók.

A cefalosporinok fejlődése az Acremonium chrysogenum gomba belsejében lévő anyagból történt. Az antibiotikus anyagot az 1940-es években fedezték fel Olaszországban. A hatóanyagnak a tífuszra gyakorolt ​​pozitív hatása az akkori orvostudomány szempontjából is érdekelt.

Idővel néhány laboratóriumi változtatást hajtottak végre a cefalosporinokon, hogy számos továbbfejlesztett gyógyászati ​​anyagot lehessen előállítani. Ide tartozik a cefaclor, amely az 1970-es években került piacra Európában. Napjainkban a generikus gyógyszerek széles választékában található meg.

Farmakológiai hatás

A Cefaclor antibakteriális hatásmechanizmusa megfelel a többi cefalosporin hatásának. Az antibiotikum megbontja mind a gram-negatív, mind a gram-pozitív baktériumok sejtfal szintézisét. A baktériumok sejtfalszerkezetének károsításával többé nem zavarhatják meg őket.

Mivel a baktériumok növelik a szaporodását, kénytelen enzimek segítségével speciális helyeken feloldani sejtfalukat. Ha a növekedés sikeresen befejeződik, akkor újraépítheti az érintett területeket és a hálózatot. A folyamatos folyamat miatt a baktériumok képesek jól alkalmazkodni a különféle környezeti tényezőkhöz.

Ha a Cefaclor gátolja a sejtfal újjáépítését végző enzimeket, ez nem vezet a baktériumok közvetlen halálához, de többé nem képesek szaporodni. Ez lehetőséget ad az emberi immunrendszerre, hogy fellépjen a fertőzés ellen és véget vessen annak.

A Cefaclor egyik tulajdonsága a gram-pozitív baktériumok penicilázaival szemben kifejezett stabilitás. Azonban az antibiotikum stabilitása a plazmid által kódolt béta-laktamázokkal szemben alacsony.

A cefaklor felszívódása a szervezetbe a bél felső részén történik, ahol a hatóanyag nagy része a vérbe jut. Egy óra múlva a vér szintje a legmagasabb. Mivel a hatóanyag gyorsan eloszlik a szövetben, 4-6 óra elteltével már nem észlelhető a vérben.

A cefaklor nem közvetlenül bomlik el a testből. Ugyanakkor a gyógyszer kémiai instabilitást mutat, ha vízben oldják. Ez inaktív bomlástermékeket képez, amelyek nagy része kiválasztódik a vizelettel.

Orvosi alkalmazás és felhasználás

A Cefaclor alkalmas akut és krónikus bakteriális fertőzések kezelésére. Elsősorban ezek a felső és az alsó légúti betegségek, például a szinuszitisz (szinuszitisz), faringitisz (faringitisz), mandulagyulladás (tonsillitis) és a fülgyulladás.

További alkalmazási területek a húgyhólyag vagy húgyúti gyulladás, vesefertőzések, lágyszöveti gyulladások, bőrfertőzések és a nemi úton terjedő betegség gonorrhoea (gonorrhoea).

Fontos, hogy a beteg tartsa be a cefaklor-kezelés előírt időtartamát. Ez akkor is érvényes, ha a tünetek javulnak, különben a baktériumok rezisztenssé válhatnak a hatóanyaggal szemben.

Vizes oldatként a Cefaclor csak korlátozott eltarthatósággal rendelkezik. Ezért az antibiotikumot kapszula, tabletta, pezsgőtabletta vagy száraz juice formájában adják be. A beteg a száraz gyümölcslé elkészítése előtt kevés vizet tölt fel. Így cefaklórlé képződik.

10 évesnél idősebb gyermekek és serdülők számára az ajánlott adag 500 milligramm cefakló, amelyet naponta háromszor kell bevenni. Ha szükséges, a kezelőorvosnak lehetősége van az adagot napi 4000 mg-ra emelni. Az antibiotikumot étkezés közben, sok folyadékkal szedik. A cefaklor-kezelés időtartama 7 és 10 nap között változik.

Kockázatok és mellékhatások

Körülbelül 10–100 beteg közül egynél nemkívánatos mellékhatásokra számíthat a cefaklór szedése. Ezek elsősorban a bőrkiütés, bőrpír, viszketés, csalánkiütés, duzzadt arc, duzzanat, vesék gyulladása, vérszegénység és gyógyszeres láz.

Ezen felül a beteg vérképe átmenetileg megváltozhat. Ide tartoznak a speciális fehérvérsejtek számának növekedése, a leukopénia (a fehérvérsejtek számának csökkenése), a granulociták számának csökkenése vagy a vérlemezkék hiánya.

Ritka esetekben a betegek étvágytalanságot, hányingert, hányást és hasi fájdalmat tapasztalnak. Még allergiás sokk is lehetséges.

Ha hosszabb ideig folytatják a cefaklór-kezelést, fennáll annak a kockázata, hogy a vastagbél baktériumokkal vagy gombákkal fertőződik meg, ami a bélgyulladásként észlelhető. A cefaklor-kezelést ezt követően azonnal le kell állítani.

A Cefaclor nem adható be, ha a beteg allergiás a hatóanyagra. Ugyanez vonatkozik a többi cefalosporinnal szembeni túlérzékenységre. Ha vannak más allergiák vagy asztma, a betegnek a kezelés előtt meg kell beszélnie erről az orvossal.

A Cefaclor nem alkalmas csecsemők kezelésére sem. Terhesség és szoptatás ideje alatt orvoshoz kell fordulni. Ily módon a Cefaclor behatolhat az amnion folyadékon keresztül a még nem született gyermekbe. A jelenlegi ismeretek szerint az ismert károk még nem következtek be rá, ám az antibiotikummal történő kezelés csak orvos engedélyével végezhető.