koaxiális kábel

Elmagyarázzuk, mi a koaxiális kábel, annak alkotóelemei és általános alkalmazásai. Illetve annak előnyeit és hátrányait.

A koaxiális kábeleket kommunikációs hálózatokban és számítógépes hálózatokban használják.

Mi az a koaxiális kábel?

A koaxiális vagy koaxiális kábel olyan típusú kábel, amelyet általában elektromos jelek továbbítására használnak hálózatok kommunikációs ill számítógépes hálózatok.

Nevét onnan kapta, hogy két anyagból áll járművezetők Ugyanazon tengely mentén koncentrikusan elrendezve: a középsőt egy szigetelő fedi, amit viszont a másik vezető takar, így egy elektromosan árnyékolt átviteli áramkört építenek ki.

A koaxiális kábelt az 1930-as években hozták létre, és gyorsan felváltotta a csavart érpárú kábelt, mivel gyorsabb és biztonságosabb átvitelt tett lehetővé. információ. Ma felváltja a optikai szál, jobban kompatibilis a magas frekvenciák és az adások digitalizálása iránti modern igényekkel.

Felhasználások és alkalmazások

A koaxiális kábel kiváló választás, ha információt kell küldeni, ill jelenlegi nagy távolságokon biztonságosan.

Mielőtt kiszorította volna az üvegszálas, széles körben használták ezekre a célokra, a föld alatt és még az alatt is Víz, különösen az analóg telefonálás és bizonyos digitális átviteli rendszerek esetében.

Manapság gyakran találunk koaxiális kábelt, amely összeköti:

  • A műhold antenna és dekóder tévé előfizetéssel;
  • Rövidhullámú rádióadók és műsorszóró antennáik;
  • A videojel-elosztó vonalakon;
  • Tenger alatti kábelekben és távolsági telefonhálózatokban.

Koaxiális kábel részei

A koaxiális kábelben két vezető elemet szigetelő választ el egymástól.

A koaxiális kábel a következő részekből áll:

  • Mag. A kábel közepén található, és egyetlen „szilárd” nevű kábelből áll, bár végül több vezeték is lehet egyben. Ez az elektromos és elektronikus információ fő útvonala, amelyet a kábel lehetővé tesz.
  • Dielektromos. A mag körül egy dielektrikumként ismert szigetelőréteg található, amelynek az a feladata, hogy elkülönítsen két olyan alkatrészt, amelyek érintkezése rövidzárlatot okozna, mint például a mag és a háló.
  • Fonott drótháló. A dielektrikumot egy fonott fémháló fedi, amely képernyőként védi a magot a sugárzástól és az interferenciától, és így garantálja az átvitel hűségét. Lehetséges, hogy egyes esetekben ezen a fonott hálón kívül fémfólia is fedi a dielektrikumot (kettős árnyékolás).
  • Külső borítás. Ez a kábel "bőre", amely körülveszi és takarja, és általában teflonból, gumiból, ill. műanyag (PVC), így védőként és szigetelőként szolgál. Általában festett szín fekete is.

Előnyök és hátrányok

A korábbi kábelmodellekhez képest a koaxiális óriási előrelépést jelentett. Egyrészt rugalmas, ugyanakkor ellenáll a csillapításnak és az interferenciának, mivel a csavart vezetékek képernyője elnyeli az elveszett jeleket, és elszigeteli a kábelen belül továbbított információkat.

Ezen kívül nagy mennyiségben támogatja adat meglehetősen egyszerű fizikai rendszerben gyártani.

A digitális korra jellemző jelenkori átviteli igényeket figyelembe véve azonban a koaxiális kábel felfedi korlátait: egyszerű jeleket továbbít, frekvenciamoduláció nélkül, a fizikai csatlakozáshoz egyébként speciális terminálokat igényel.

Emiatt manapság előszeretettel használnak üvegszálat, amivel ráadásul nincs kockázatokat rövidzárlat, ha sérült kábel miatt.

!-- GDPR -->