Elmagyarázzuk, mi az orákulum, mely kultúrákban létezett és mi volt a funkciója. Valamint a kifejezés eredete.
Mi az orákulum?
Az orákulum az a válasz, amelyet a Isten vagy néhány istenség hívei által tartott konzultációra. Ezt a választ nem közvetlenül és egyszerűen adjuk meg, hanem papok, jósok, ill. sámánok a természetben (villámlás, napfogyatkozás stb.) vagy valamilyen műtárgyban (harangok, csontok stb.) jelenlévő előjelek vagy jelek valamilyen típusa. Bővítve, az ilyen típusú lekérdezések helyét orákulumnak is nevezik.
Az orákulum szó a latinból származik oraculum, származó imádkozni fogok („beszéd”) és a hangszeres utótag –csikk, abban az értelemben, hogy az istenekkel való beszélgetés eszköze volt, vagy mindenesetre rövid szóbeli válasz a részükről.Tágabb értelemben azt a helyet, ahol az ilyen jellegű konzultációkat tartják, orákulumnak is nevezik.
Az orákulum fogalma azonban nem kizárólagos volt a rómaiaknál, hanem általános volt a vallásos gondolkodásban Antikvitás. A királyok és vezetők konzultáltak háborús stratégiáikról, gazdasági döntéseikről, sőt közegészségügyi kérdésekről (például pestisjárványokról) a megfelelő jóslatokkal, hogy útmutatást kapjanak egy istenségtől, és tudják, mit kell tenni.
Például az ókori görögök meglátogatták Delphoi jósdáját, a Parnasszus hegy lábánál, ahol Apollón isten jósnője transzállapotú látomásai révén feltárta az isteni megbízatást. És ez csak egy volt a sok ókori jóslat közül görög kultúra.
Szinte mindegyikben találunk hasonló példákat ősi kultúrák: az egyiptomi, a kínai, az indiai, a mezoamerikaistb. Sok jóslat és bejelentés orákuláris eredetű volt, vagyis jóslás mondta ki.
Az orákuszok a jósláshoz hasonló módon működtek, és nagyon különböző mechanizmusokat és módszereket használtak az isteni szó kérésére és értelmezésére. Általánosságban elmondható, hogy az összes jóslat válasza rejtélyes volt, vagyis a formában esedékes volt találós kérdés vagy többértelmű mondat formájában, több jelentéssel, amelyet a jelentkezőnek önállóan, vagy vezető vagy pap segítségével kellett megértenie.
Ugyanígy a szóbeli konzultáció költséget jelentett a kérelmező számára, és ez gyakran vezetett korrupciós és vesztegetési helyzetekhez, amelyek az orákulumot hiteltelenné tették, és egy másikkal helyettesítették.
Nagy hagyománya volt az orakuláris könyveknek is, vagyis a misztikus vagy költői könyveknek, amelyek tartalmát véletlenszerűen, vagy valamilyen rendszeren keresztül lehetett olvasni, hogy választ kapjunk a mindennapi élet dilemmáira. Az I Ching („Mutációk könyve”), amelyet Kínában írtak ie 1200 körül. C., az egyik leghíresebb példa az ilyen típusú szövegekre, amelyhez néhány kínai érme felhasználásával is hozzá lehetett férni.
Más vallási könyveket, például a Bibliát azonban ugyanezzel a szóbeli jelentéssel használják híveik, egy véletlenszerű verset vagy egy adott verset olvasva, attól függően, hogy milyen helyzetekkel kell szembenézni.