Mononukleáris fagocita rendszer

A kifejezés alatt Mononukleáris fagocita rendszer minden testsejt kombinálva van, amely képes a fagocitózisra, és így része az immunrendszernek. A sejtek képesek felszívni a baktériumokat, a sejtek bomlástermékeit és idegen részecskéket, hogy ártalmatlanná tegyék és elszállítsák őket. A prekurzor sejteket, amelyek csak megfelelő stimuláció után fagocitózissá képező sejtekké alakulnak ki, szintén beleszámítják a rendszerbe.

Mi a mononukleáris fagocita rendszer?

A mononukleáris fagocitarendszer vagy rövid MPS Az úgynevezett "test" magában foglalja az összes olyan testsejtet, amely képes a fagocitózisra, azaz az összes olyan sejt, amely képes baktériumok vagy vírusok formájában elnyelni, megölni és így ártalmatlan patogén baktériumokat előállítani, valamint lebontani és lebontani képes részecskéket vagy idegen részecskéket.

A fagocitózisra képes mononukleáris sejtek prekurzor sejtjeit szintén belefoglalják az MPS-be. Részletesebben, az MPS részét képezi számos olyan speciális makrofág, amely alkalmazkodott ahhoz a szövethez, amelybe nyugvó makrofágokként implantáltak.

Kissé ellentmondásos, hogy az idegrendszer fagocitózisára képesek-e a mikroglia az MPS részét képezni, mivel nem elég egyértelmű, hogy a monocitákból kialakult mikroglia vagy átalakult gliasejtek-e. Megállapodás született a többmagos nukleáris oszteoklasztok osztályozásáról az MPS-hez. A csontvelőből legfeljebb 25 prekurzor sejt fúziójából képződött osteoklasztok feladata a csontanyag lebontása és eltávolítása.

Az 1970-es években meghatározott MPS ellentétben áll az 1920-as években kifejlesztett retikulohisocitikus rendszerrel (RHS), amely egy kicsit tágabb, és a fagocitikus sejteken kívül a retikuláris kötőszövet sejteit is magában foglalja.

Funkció és feladat

A mononukleáris fagocita-rendszer legfontosabb feladatai elsősorban a kórokozó baktériumok inváziója és ellenőrzése, a test saját hulladék részecskéinek felvétele és eltávolítása az elhalt sejtekből (sejt detritus), valamint az idegen részecskék felszívódása és ártalmatlanná tétele.

Az MPS-en belüli összetett kölcsönhatás során a megfelelő szövetben lévő pihenő makrofágok aktív makrofágokká alakulnak citokinek és hírvivő anyagok által. Megnagyobbítják és felveszik a patogén baktériumokat vagy részecskéket - hasonlóan az amoebákhoz -, és behelyezik őket egy belső üregbe, a fagoszómába. A baktériumok elpusztításához és lebontásához szükséges enzimek kis vezikulumokban, a lizoszómákban kaphatók, amelyek tartalmuk a fagoszómába ürül. A fagoszómában egyfajta emésztési folyamat zajlik.

Sérülésekből származó helyi fertőzési források esetén az MPS ellenőrzi a gyulladásos reakciókat és az azt követő gyógyulást. Ebben az összefüggésben a gyulladást elősegítő és gyulladáscsökkentő hatású különféle citokinek (interleukinek) előállítása fontos kontroll eszköz az immunreakciókban. A különböző interleukineket az aktivált fagociták szintetizálják.

A vírusfertőzésekkel szembeni szisztémás immunválasz érdekében a fagociták és a prekurzor sejtek kölcsönhatásában fontos feladat az, hogy antigént prezentáló sejtekként viselkedjenek. A fagocitózist kórokozó baktériumokat tartalmazó sejtek felületükön a bomlott baktériumok bizonyos peptidfragmenseit (antigéneit) mutatják, amelyeket a T-helper sejtek felismernek, amelyek specifikus ellenanyagok előállítását kezdeményezik.

Súlyos vírusfertőzés esetén a lépben lévõ speciális makrofágok veszik át a fagoszómáikba zárt vírusok kezdetben látszólag abszurd replikációját annak érdekében, hogy gyorsabban lehessen elegendõ mennyiségû ellenanyagot termelni. A veszélyes vírusokat szaporító speciális sejteket sűrűn makrofágok veszik körül, hogy biztonsági okokból bármilyen menekülő vírus azonnal elkapható legyen. A mononukleáris fagocitarendszerhez tartozó sejtek felelősek az összes sejt ellenőrzéséért a rákot jelző lehetséges degenerációk ellen. Amint az immunrendszer felismeri a rákos sejteket, aktiválódnak a makrofágok annak érdekében, hogy fagocitizálódjanak és lebonthassák a test saját sejtjeit, amelyeket degeneráltnak tekintnek.

Betegségek és betegségek

A mononukleáris fagocita rendszerrel kapcsolatos betegségek és panaszok egyrészt maguknak a rendszereknek a sejtjeinek funkcionális károsodásából adódhatnak. Másrészt, az immunrendszer stimuláló részén belüli működési zavarok vagy kudarcok, azaz a phagocyták túl gyenge vagy túl erős stimulálása és aktiválása hasonló tünetekhez vezetnek.

A nem megfelelő irányú immunreakció által kiváltott tipikus panaszok és betegségek az allergiás reakciók, amelyek során bizonyos ártalmatlan részecskékre, például pollenre, élelmiszer-összetevőkre vagy házporra történő túlzott immunreakció jár. Az allergiás reakciók spektruma nagyon széles, a tünetek között a tüsszentéstől és az enyhe bőrreakcióktól az anafilaxiás sokkig terjed.

Az ismert autoimmun betegségek, mint például a sclerosis multiplex, a Hashimoto, a reumás ízületi gyulladás és még sok más is tartozik az egész rendszer működési zavarainak hasonló kategóriájába. Rheumatoid arthritis esetén antitestek képződnek az ízületi porc ellen, így a tévesen irányított makrofágok megtámadják az ízületi porcot, ami fokozatosan vezet az időnként súlyos és fájdalmas tünetekhez és panaszokhoz.

Az összes autoimmun betegség közös, hogy az MPS-hez tartozó fagociták egy adott szerv testének saját sejtjeit idegennek osztályozzák, és megfelelő súlyos következményekkel küzdenek velük.

Azok a betegségek, amelyek az MPS-hez tartozó monociták károsodásához vezetnek, a leukémia bizonyos formái, a csontvelő daganata. A tévesen irányított antitesttermelés által okozott betegségre példa az antifoszfolipid szindróma (APS). A foszfolipideket kötő fehérjék elleni antitestek fokozott thrombusok kialakulásához vezetnek, ami az élettani artériák elzáródásához vezethet, és embolizmusokhoz és stroke-okhoz vezethet. A GSP-vel kapcsolatos egyes betegségek és állapotok genetikai hajlamra vezethetők vissza.