furoszemid

Mint furoszemid hurokhajtónak nevezik. A gyógyszer vizelethajtó hatású, ödéma vagy magas vérnyomás esetén alkalmazzák.

Mi a furosemid?

A furoszemid hatóanyag a hurokdiuretikumoknak nevezett gyógyszerek csoportjába tartozik. Ezeknek a tulajdonsága az, hogy nagyobb mennyiségű szövetfolyadékot választanak ki a testből, amit a vese transzportfehérjének gátlásával lehet elérni.

A vizelethajtókat már 1919-ben adták mérgező higanyvegyületek formájában. Csak 1959-ben fejlesztette ki a német Hoechst cég a furoszemid nevű hatóanyagot, amely higanymentes. A furoszemid szabadalmat 1962-ben regisztrálták, így a gyógyszert hamarosan felhasználták.

A furoszemid a mai napig az egyik legerősebb vizelethajtó.

Farmakológiai hatás

A furozemidnek erős és gyors hatása van. Ezt úgy érjük el, hogy blokkoljuk a Na-K-2Cl transzporter fehérjét a vesén vagy a Henle hurok növekvő szakaszán.

Az elzáródás miatt gátolt a víz, klorid, nátrium és kálium felvétele. Ily módon több vizelet képződik, amelyet ezután több ürít ki. Ez viszont a testszövetben a vízvisszatartás gyors lebontásához vezet.

Az alkalmazott adagotól függően a furoszemid stimulálhatja a vizeletkibocsátás hormonális szabályozását. Ez a hatás fontos a vesék funkcionális rendellenességeinek kezelésében.

A furoszemid szintén képes csökkenteni a magas vérnyomást. E célból a gyógyszer serkenti az asztali só (nátrium) kiválasztását. Mivel a furoszemid az erek is kitágul, stimulálhatja a vese véráramát. Gyenge szívizom esetén a furoszemid eltávolítja a szívét. Például a vénák kiszélesítése nyomáscsökkenést okoz, ami negatív hatással van a szívre.

Ha a furoszemidet intravénásán adják be, nagy mennyiségű víz, akár napi akár 50 liter is lehet, kijuthat a szervezetből.

A hurok-diuretikumok kb. Kétharmada a bélben abszorbeálódik a vérben. A máj a hatóanyag körülbelül 10% -át metabolizálja. A test a fennmaradó mennyiséget ismételten üríti, bármilyen változás nélkül, amely széklet és vizelet útján történik. Körülbelül 60 perc elteltével a furoszemid körülbelül 50% -a távozott a szervezetből.

Orvosi alkalmazás és felhasználás

A furozemidet szívbetegségek, magas vérnyomás, májbetegségek, például májcirrhosis, vesefunkciók, vízgyomor (ascites) vagy súlyos égési sérülések okozta ödéma (szövetben retenció a szövetekben) kezelésére használják.

A furoszemid pulmonális ödéma ellen is használható, mivel gyorsan és hatékonyan öblíti ki a folyadékot. A hurok-diuretikumokat szintén hasznosnak tekintik az akut veseelégtelenség megelőzésére.

A furoszemid rövid távú és a hosszú távú kezelés részeként is alkalmazható. A legtöbb esetben a gyógyszert tabletták vagy kapszulák formájában adják be, amelyek késleltetett módon szabadítják fel a hatóanyagot. Infúzió is lehetséges.

A tablettákat reggelenként, éhgyomorra, vízzel kell bevenni. A magasabb adagok eloszthatók egész nap, és többször is bevehetők. Az ajánlott adag napi 40 és 120 milligramm között változik. Bizonyos esetekben azonban akár 500 milligramm dózis is hasznos lehet.

A magas vérnyomás elleni kezelést a furoszemid általában más vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel kombinálják. Ez a folyamat növeli a hatékonyságot és csökkenti a mellékhatásokat.

Itt megtalálja gyógyszereit

Kockázatok és mellékhatások

A furoszemid szedése után tíz betegből körülbelül egynél jelentkeznek nemkívánatos mellékhatások. Ezek közé elsősorban az álmosság, apátia, a testhelyzet megváltoztatásakor bekövetkező vérnyomásingadozások, szomjúság, étvágycsökkenés, fokozott vizeletkiválasztás, izomgyengeség, szívritmuszavarok, rendellenes idegérzet, részleges bénulás és puffadás lép fel.

Ezenkívül határozott bőrgyulladáshoz, bőrpírhoz, kiütésekhez, fényérzékenységhez és görcsökhez vezethet. Ritka esetben szédülés, fejnyomás, izmok feszültsége, szájszárazság, hallászavarok, gyomor-bél problémák, vérszegénység, köszvény rohamok (korábbi expozícióval), viszketés és hasnyálmirigy-gyulladás fordul elő.

A legrosszabb esetben a furoszemid túl alacsony vérmennyiséget, a test kiszáradását és a keringési összeomlást okozhatja. Időseknél trombózis is lehetséges.

A furoszemid ellenjavallatai közé tartozik a kálium súlyos csökkenése a vérben, az eszméletvesztéssel járó súlyos májműködési zavarok, veseműködési zavarok, amelyekben hiányzik a vizelettermelés, valamint a gyógyszerrel vagy kémiailag rokon anyagokkal, például trimetoprimmal vagy szulfonamidokkal szembeni túlérzékenység.

Ha a beteg köszvényben, diabetes mellitusban (cukorbetegség), szűkített koszorúér-artériákban, fehérjehiányban, vizeletáramlási rendellenességekben, az agyi keringési rendellenességekben, vesefunkcióban és májzsugorodásban szenved, különös óvatossággal kell eljárnia a furoszemid-kezelés során. Vizeletáramlási rendellenességek esetén garantálni kell a vizelet szabad áramlását, különben a húgyhólyagot a túlfeszítés veszélye fenyegeti.

Terhesség alatt a furoszemid csak kivételes esetekben tanácsos szedni. A kezelés nem tarthat hosszú ideig. Például állatkísérletek során az embriókat a furoszemid károsította. Mivel a hatóanyag negatív hatással van a placenta és a méh vérkeringésére, a gyermek növekedési rendellenességei nem zárhatók ki. A furoszemid nem szedhető szoptatás alatt, mivel a hatóanyag az anyatejbe jut, amely viszont ártalmas a csecsemő számára.

Korai szülés esetén a furoszemid beadásával fennáll a vesekőképződés veszélye a gyermekben. Ezért a veséket rendszeresen ellenőrizni kell ultrahangvizsgálattal.