Mint Észlelés az észlelés lépései, beleértve az érzékelési tartalmat, ismertek. Az érzékelés tehát magában foglalja az öntudatlan folyamatokat, például az ingerek szűrését és értékelését, valamint a tudatos folyamatokat, például az érzékelés osztályozását és értelmezését. Az észlelési rendellenességeknek lehetnek pszichológiai vagy fizikai okai.
Mi az észlelés?
Az emberi észlelést számos alfolyamat formálja. A szenzoros sejtek az észlelés első példányai. A külvilágból vagy a saját testből származó stimulumok eljutnak ezekhez a receptorokhoz, cselekvési potenciálgá alakulnak, és az afferens idegutakon keresztül a központi idegrendszerbe vándorolnak.
Egyáltalán nem minden ingert dolgoznak fel. Az érzékelés olyan szűrőrendszerekkel működik, amelyek védelmet nyújtanak az inger túlterhelése ellen. Csak a releváns ingerek érhetik el az emberi tudatot. A központi idegrendszerben az ingereket az utolsó lépésben integrálják, összegzik, osztályozzák és értelmezik.
Az érzékelési folyamat magában foglalja az emberi észlelési folyamat minden alszakaszát. A tágabb meghatározásban az észlelés az észlelés tartalmára is vonatkozik, amely az értékelési és szűrési folyamatok miatt mindig szubjektív. Egy adott helyzet érzékelése soha nem felel meg objektív benyomásnak, hanem csak a valóság szubjektált részleges aspektusának. Az észlelés körvonalazza azokat az egyedi lépéseket, amelyek lehetővé teszik a valóság ezen részleges megjelenését az emberi tudatban.
Funkció és feladat
Az érzékelés az önmegfigyelés vagy az információfeldolgozás tudattalan folyamataiból áll. Ezek a folyamatok képeket képeznek az érzékelt szempontokról az egyén tudatában. Az érzékelés tehát egy kénytelen és öntudatlan módszert eredményez az észlelések kiválasztására, felépítésére és osztályozására. Az észlelés tehát megfelel a külső környezet helyzeteinek szelektív-szubjektív leltárának.
Az észlelés szubjektív tartalmával együtt a kifejezés az érzékszervi észlelés neurofiziológiai alapjait írja le. Az észlelés mentális feldolgozása megfelel a figyelem felhívásának, felismerésének, megítélésének és megsértésének a megismerés értelmében. Az érzékelés magában foglalja az érzékelés feldolgozása során fellépő tudattalan és érzelmi folyamatokat is, amelyeket az érzés fogalma alatt lehet összefoglalni.
Fogalomként az észlelést először a Stoa-ban használták a tiszta és tévedhetetlen észlelés jelölésére. René Descartes vette át a kifejezést, mint perceptio ab fantasatione et a sensibus, és azt jelenti, hogy megragadja a képzelet és az érzékek segítségével. Az empirizmus és az érzékiség kifejezés a legszélesebb értelemben az érzéki felfogásnak felel meg. George Berkeley kifejlesztette a „Légy az érzékelés” gondolatot, és így magát az életet összekapcsolta az érzékelés fogalmával. Gottfried Wilhelm Leibniz először egy kicsi észlelés kifejezést használta, amely a tudatosság küszöb alatt van. Immanuel Kant számára az észlelés az ötlet alformája volt, amely megváltoztatta az egyén szubjektív állapotát. Johann Friedrich Herbarttal az észlelés fogalma fordulópontot tapasztalt, mivel arra utalt, hogy felszívódik az érzékelés által érzékelt.
A mai megértés szerint az észlelés magában foglalja egyrészt az észlelés láncát, és így egy bejövő stimulusból, transzdukcióból, feldolgozásból, észlelésből, felismerésből és egy tevékenységből áll. Másrészről, a mai kifejezés magában foglalja az érzékelt észlelését is, így magában foglalja a szűrőhatásokat, a kontextusfüggőséget és a tapasztalatok befolyását.
Biológiai értelemben az észlelés az érzékszervi információk és ingerek fogadásának és feldolgozásának, valamint ezen ingerek feldolgozásának és értelmezésének felel meg. A szenzoros ingerek csak akkor érzékelhetők, ha kognitív szempontból szubjektív feldolgozást tapasztalnak meg.
Itt megtalálja gyógyszereit
Visual látászavarok és szempanaszok kezelésére szolgáló gyógyszerekBetegségek és betegségek
Az észlelés csak akkor klinikailag releváns, ha patológiásan megváltozott. Egy ilyen változás fiziológiai okokból, de tisztán pszichológiai okokból is következhet be. Pszichológiai okok esetén egy torz észlelésről beszélünk. Az egyik olyan betegség, mint a paranoia és a depresszió jellemzi.
Mivel a percepciót szubjektív szűrők formálják, a patológiás percepció pszichológiai oka például egy traumatikus élménynek felel meg. Az ingereket kiszűrjük és értelmezzük a korábbi tapasztalatok alapján. A felfogás torzulása ezért megfelelhet például egy rendkívül pesszimista világképnek, amely elsősorban lehetővé teszi, hogy a valóságból származó rossz benyomások átjuthassanak az érintett személy tudatába, és ezáltal elősegítsék a depressziót.
Beszélünk egy érzékelési torzításról, amint az egyén szubjektív észlelése rendkívül különbözik az objektíven jelen lévő valóságtól. Az észlelés torzulása például jellemzi azokat a klinikai képeket, mint az anorexia.
A zavart észlelés fiziológiai okai viszont elsősorban neurológiai rendellenességek vagy betegségek. Az érzékelés első példájaként az érzékszervi sejtek aferens idegek révén kapcsolódnak a központi idegrendszerhez. Ha ezek az affektív idegvonalak károsodnak trauma, daganatos betegség, gyulladás vagy degeneráció során, rendellenes érzések fordulhatnak elő. Ilyen diszkomfort a bőrön például megfelelhet a zavart hideg- és forró érzésnek vagy zsibbadásnak.
Az aferens utak sérülésein kívül az agyi sérülések is zavarhatják az ingerek feldolgozását. Az ilyen sérülések olyan betegségek, mint például a sclerosis multiplex, okai lehetnek. A stroke és a daganatok a központi idegrendszerben is megváltoztathatják az észlelést, vagy akár lehetetlenné tehetik.
Élettani észlelési rendellenességek néha a gyógyszerek fogyasztása után is előfordulnak. Például egyes gyógyszerek olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek neurotranszmitterekként működhetnek. A különféle szenzoros rendszerek hallucinációit ezért össze lehet kapcsolni a drogfogyasztással.
A zavart észlelés okai ennek megfelelően különféleek lehetnek, és mindig orvosi tisztázást igényelnek. E tisztázás során először meghatározzák, hogy a zavart észlelés fizikai vagy pszichológiai okokon alapszik-e.
