Elmagyarázzuk, mi az otaku, a kifejezés eredete és eredeti jelentése. Azt is, hogyan vált népszerűvé a japán animáció.
Mi az otaku?
A japán otaku kifejezést Nyugaton átvették a világ rajongóira képregények és japán illusztrációk, a megfelelő változataiban ujj, anime és kisebb mértékben dráma. A kifejezés ezen használata a próba Akio Nakamori 1983-ból, a Manga Burikko magazinban jelent meg, de az 1980-as és 1990-es években népszerűvé vált, ahogy ez a sajátos szubkultúra növekedett.
Az otaku világ és nyugati követőinek túlzsúfoltsága a 20. század utolsó két évtizedében bekövetkezett japán animáció "konjunktúrájával" alakult ki, amely különösen vonzotta a fiatal és gyermek közönséget.
Ennek a szubkultúrának kétértelmű társadalmi értékelése volt. Kereskedelmi népszerűségnek örvendett, ugyanakkor Japánban volt némi negativitás, ami az úgynevezett japán „otaku-gyilkosról”, Tsutomu Miyazakiról (1962-2008) szóló médiajelentések eredményeképpen alakult ki, aki 1988 és 1989 között elrabolta és meggyilkolt négy lányt a négy és hét éves közül.
Általánosságban elmondható, hogy azokat az egyéneket, akiket megszállottan érdekel a japán képregény és animáció képzeletvilága, az otakuk közé sorolják: narratíváik, karakterek, övé nyelv ikonikus és visszhangja más kereskedelmi formátumokban, például videojátékokban vagy szerepjátékokban.
Szokásos gyakorlataik közé tartozik a japanphilia (a japán kultúra átvétele), az álcázás (jelmez), a népszerű karakterek megszemélyesítése és a speciális konvenciókra való masszív összpontosítás.
Az otaku világa azonban nagyon változatos lehet, és számos kihatása lehet az elfogyasztott animáció és képregény stílusától, illetve a popszcéna művészeivel és zenészeivel való kapcsolatától függően. Az otaku kultúra által kiváltott gazdasági hatást teljes egészében kétmillió jenre becsülik.
Eredeti szövegkörnyezetében a japán otaku kifejezés valaki más otthonára utal, és kibővítve formális vagy tiszteletbeli második személyű személyes névmásként használatos, ami nagyjából megegyezik a spanyol „te” szóval. Ez a szóhasználat abban különbözik a köznyelvi és kereskedelmi szférában való használatától, hogy az utóbbit csak hiragana (お た く) vagy katakana (オ タ ク) nyelven írják.