Rögzítés

A Rögzítés lehetővé teszi az embereknek, hogy egy tárgyra vagy tárgyra nézzenek a világűrben, és ezt a legmagasabb felbontású retinális pont teszi lehetővé. Ez az úgynevezett fovea centralis a látás fő irányát jelöli. A rögzítési rendellenességek előfordulhatnak például kancsáláskor.

Mi a rögzítés?

A rögzítés kifejezésével az oftalmológia arra utal, hogy az ember képes egy külső térben tárgyat vagy tárgyat megnézni. A rögzítés a retinális ponton a legnagyobb felbontással lehetséges. A retina ezen részét központi foveának nevezik. A fovea centralis a szem motoros nullapontja és a központi rögzítés előfeltétele.

A rögzítést központi vagy foveális rögzítésnek nevezik. A retina legmagasabb felbontási pontja egyenesen előre halad iránymutatásként, és így reprezentatív a szem fő nézési irányára. Ez a fő irány a foveola és a rögzítendő tárgy közötti fizikai térben rejlik. A két pont közötti egyenes vonalat látóvonalnak nevezzük. A látómező egyéb retina pontjai a másodlagos irányoknak felelnek meg, és csak akkor maradnak meg, amíg az ember képes a foveális rögzítésre.

Ezektől meg kell különböztetni az egocentrikus lokalizációt, amely a saját testére vonatkozik. A szekunder irányokkal ellentétben az egocentrikus lokalizáció megtartható a foveális rögzítés nélkül is.

Funkció és feladat

A rögzítés a szemmozgás számos mintájának egyike, és a másik két mozgási mintával együtt jellemzi a tetszőleges és akaratlan információfelvétel irányítását a látórendszer által.

A szűkebb értelemben a rögzítés nem valódi mozgás, hanem azt jellemzi, hogy a szemét továbbra is mozdulatlanul tartja. A rögzítés során a szem a látómezőben lévő tárgyra összpontosul. A szemmozgás azonban még a rögzítésnél sem áll le teljesen. Amíg a néző rögzít egy tárgyat, a miniatűr mozgások és a mikrorész-állományok továbbra is regisztrálhatók a szemében az autokinetikai hatás értelmében.

Például a szacsadi mozdulatokat vagy a zsákócokat meg kell különböztetni a rögzítéstől, mint a szem mozgásának mintáját, amely megfelel egy gyors, rángatózó letapogató mozgási mintának, és általában az egyik tárgyról a másikra vezet. Széles értelemben ezt a mozgási mintát rögzítések is formálják. A zsákok alapvetően gyors ugrások számos egyedi rögzítés között.

A szem későbbi mozgásai viszont lassú, folyamatos mozgásoknak felelnek meg, amelyek fenntartják a rögzítést, amikor a látási stimulus a rögzítés célpontjaként mozog. A rögzítés tárgyának statikus hatása van a következő szemmozgások során.

Ha a rögzítési pont eltolódik, akkor a konvergenciáról és a divergenciáról kell beszélni. A szem ilyen lassú mozgása egymáshoz viszonyítva történik, és a rögzítéssel megfigyelt pontot a mélység szempontjából eltolja. A mélyen mozgó objektumok rögzítésének fenntartásához szintén eltérésre és konvergenciára van szükség.

Egy másik szemmozgás a nystagmus, amely az egyes zsákok és az egymást követő mozgások váltakozásának felel meg. Ez a váltakozás lehetővé teszi a néző számára, hogy új rögzítési pontokat látjon, például amikor az autó ablakon néz.

Itt megtalálja gyógyszereit

Betegségek és betegségek

A fixálás különféle módokon érheti el a kóros arányokat. Például, ha a foveola elveszíti tulajdonságát rögzítés helyeként, akkor különböző állapotok alakulhatnak ki. Van vagy excentrikus beállítás, vagy excentrikus rögzítés.

Az excentrikus beállítás akkor áll fenn, ha például a makula degeneráció miatt a rögzítés már nem lehetséges. A látás fő iránya megmarad az ilyen degenerációval, de az érintetteknek érzésük van rájuk nézni a rögzített tárgyon. Kényszernek érzi magát a múltra nézve, mivel közvetlen rögzítéskor egy központi skotóma átfedi az objektumot. Ennek ellenére a foveola továbbra is a látótér központja.

Az excentrikus rögzítés eltér ettől a jelenségtől. Ebben az esetben a látás fő iránya már nem a foveola, hanem egy másik retinális pont felé tolódott. A váltás célpontját az érintettek mostantól használják a rögzítéshez. Ez a jelenség pl. Strabismus összefüggésében fordul elő, és amblópiát okozhat. Az excentrikus rögzítés során a látás fő iránya a retina excentrikus pontjára változik. Szubjektív szempontból az érintettnek az az érzése, hogy közvetlenül rögzíti a tárgyakat. Relatív lokalizációja ennek megfelelően egy új fő látási irányra irányul. Az excentrikus rögzítést parafoveolaris rögzítésnek nevezik, amikor az eltolás legfeljebb két fokos falreflexen belül zajlik. A parafovealis rögzítést a fal reflexén kívül eső, legfeljebb öt fokos szögnek nevezik. Ha a szög meghaladja az öt fokot, akkor a szemész a perifériás rögzítésről beszél. A rögzítés abszolút hiányára utalásnak is hivatkozunk.

A rögzítés során bekövetkező egyéb panaszok például bizonytalan vagy nyugtalan rögzítési változatként is megnyilvánulhatnak, majd nystagmiform fixációnak nevezik őket. Minél ekscentrikusabb a rögzítés, annál valószínűbb, hogy súlyos látáskárosodással jár.

A patológiás rögzítési viselkedést aktívan befolyásolhatják a pleoptikus eljárás. Ha ezek a hatások nem mutatnak hatást, akkor a jó kezelés a jó szem elzáródása. Az elzáródás gyakran lehetővé teszi a foveoláris központi rögzítés visszatérését. A fő látási irány ilyen módon történő helyreállítása általában javítja a látásélességet és az érintettek tájolását.