A varratokat

A sebészet fontos szerepet játszik az orvostudományban A varratokat. Ilyen módon a tűvel és cérnával levágott szövetek hatékonyan kezelhetők.

Mi a varrás?

Az orvosi varratok alatt a seb sebzésére szolgáló sebészeti anyagot értjük. Az ilyen sérüléseket főként balesetek okozzák. A műtéti eljárás részeként azonban speciális vágások is végrehajthatók. A műtét után a sebész ismét bezárja a sebet a műtéti anyaggal, amelyet gyakran beszélnek "szálnak".

Orvosi varratok gyártásakor figyelmet kell fordítani azokra a szövet típusokra, amelyekben felhasználják őket. Fontos tényezők a felület jellege, a kapilláris képesség és a szakítószilárdság. A varróanyag felületi tulajdonságai szempontjából elsősorban a szál csúszó tulajdonságai fontosak. Minél kevesebb az ellenállás, annál kevesebb a szöveti trauma csúszáskor.

Különbséget kell tenni a sima és a durva varratanyag között. Sima anyag esetén nagyobb a feszültség. Ez alkalmasabbá teszi a sebszélek pontosabb meghatározására. Ha a varrat anyagának durvabb felülete van, akkor lassabban csúszik a szöveten belül. A durva anyag csomóbiztonsága azonban jobb, mint a sima varratok anyagának. Ezen felül nagyobb szívóhatással rendelkezik.

Az orvosi varratok kapilláris képessége szintén fontos. A mikroorganizmusokat és a sebfolyadékot felszívó kapilláris erők nagyobbak, ha az anyag fonalasabb. Ezzel szemben a fonott varratokat alkalmatlannak tekintik a fertőzött sebek számára.

Az anyag szakítószilárdsága szintén különleges szerepet játszik. Ez határozza meg, hogy milyen erőhatások lehetségesek a varrat anyagának megsemmisítése nélkül. A fonott anyag például nagyobb erőtoleranciával rendelkezik, mint azok a szálak, amelyek csak egyetlen szálból állnak.

Alakok, típusok és típusok

A műtéti varratoknál fontos különbséget tenni a típusok és alakzatok között. A tűk mellett a szálak is a legfontosabb varratanyagok, a korábbi években juhokból vagy természetes selyemből készült szálakat használtak. Jelenleg az orvostudomány szinte kizárólag modern műanyagokat használ.

A legfontosabb megkülönböztető tulajdonságok az abszorbeálódó és nem abszorbeálódó varratok. A nem felszívódó illesztéseket egy bizonyos idő elteltével el kell távolítani. Ilyen esetekben „húzóhúrok” -ról beszélünk. Mivel azonban a test minden területe nem alkalmas szálak húzására, például a bőr alatti zsírszövet vagy a belső szervek], az orvostudomány néha olyan felszívódó szálakat használ, amelyeket a test lebonthat.

Nemcsak a szálak anyaga játszik szerepet, hanem a resorpció időtartama is. A modern szálakban a hidrolitikus hasítás a testvízen keresztül történik. A felszívódás szempontjából fontos a kezelt szövet típusa, amelynek eltérő nedvességtartalma van, valamint a felület és a szálak átmérője.

Különbséget kell tenni a vastag és vékony szálak között. A nagyobb menetek nagyobb erőknek is ellenállnak. A vastag szálakat különösen akkor használják, ha feszítés alatt varrnak. A vastag szálak azonban húzás után nagyobb szúrócsatornákat is képeznek, ami viszont hegesedést okozhat.

A szálak esetében különbséget kell tenni a monofil és a többszálas anyag között. A monofil szálak előnye, hogy jó csúszó tulajdonságokkal és zárt felülettel rendelkeznek. A vastagabb monofil szálaknak azonban nincs vezetékenysége. A polifil szálakat az egyes szálak összefűzésével vagy elcsavarásával hozzák létre. Jobb csomópontúak, de durvabbak.

Felépítés és funkcionalitás

Az orvosi varratokat tűből és szálból állítják össze. A korábbi időkben az orvostudomány olyan steril tűkre támaszkodott, amelyeket újra fel lehet használni, és rugós szembe szorítják. Manapság azonban csak egyszer használt tű-szál kombinációkat használnak. A tű és a szál egységet alkot. A szál nem cserélhető ki.

A szál anyagán kívül a tű anyaga is fontos. Vannak olyan tűk, amelyek különféle célokra alkalmasak. Ide tartoznak egyenes, ívelt, kicsi vagy nagy, valamint éles szélű háromszög vagy kerek tűk.

Ha a varrás atraumatikus, akkor a tű és a szál maximális kaliberje megegyezik. Sima átmenet is zajlik. Ily módon az öltéscsatornát a szál teljes mértékben kitölti, így még az érvarratokkal sem vér szabadulhat ki a csatornából. A tű üreges végét, amely a szál elejét veszi körül, trükkösnek tekintik a gyártás és a használat során.

Orvosi és egészségügyi előnyök

A sebek, például a tűk és cérnák nélkülözhetetlenek a seb sikeres működéséhez. A szál külön beilleszthető a tűlyukasztóba vagy csomagolt tű-szál kombinációként használható.

A varróanyagok az ősi időkben találtak orvosi célokra. De csak az iparosodás során tervezték meg a speciális sebészeti varratanyagokat. Az első valódi varratanyag 1860-tól volt elérhető a Karbolt katgut bevezetésekor. Ezt megelőzően ugyanazt az anyagot használták, mint amelyet ruhák és szövetek varrására használtak. A steril katgut ipari termelését 1909-től kezdték el. A szintetikusan felszívódó varratanyag 1931 óta létezik. A későbbi években más anyagokat, például bevont poliamidszálakat, szintetikus kollagénszálakat és poliésztert készítettek.

A varratok lehetővé teszik a nyitott sebek varrását. Ilyen módon biztosítják a seb gyors gyógyulását és védik a testet a baktériumok behatolásától, amelyek például bakteriális fertőzéseket kiválthatnak.