Cryoablation

Val vel Cryoablation egy olyan technológia, amely hideg ingert használ bizonyos szívizomsejtek megváltoztatására, hogy már nem képesek elektromos inger létrehozására vagy továbbítására. Ez a módszer a hőalapú rádiófrekvenciás abláció alternatíváját képviseli, és hasonlóan egy minimálisan invazív módszerhez a jobb és bal pitvarban lévő szívizomsejtek ablációjára is, a visszatérő pitvari fibrilláció kezelésére.

Mi a krioabláció?

A krioabláció a szívritmuszavar, különösen a visszatérő pitvarfibrilláció kezelésére szolgáló hűtési technika. Ez egy alternatívája a nagyfrekvenciás ablációnak, amelyben a jobb vagy bal pitvar bizonyos sejtterületeit hővel megsemmisítik egy szívkatéter segítségével.

Ez egy minimálisan invazív eljárás egy szívkatéteren alapuló eljárás, amelyet megfelelő vénák útján vezetnek a jobb pitvarba - általában az ágyékból. A bal pitvarba a pitvari üreg átütésével jutunk el. Az aritmia kialakulásáért felelős sejt területeket előzetesen lehűtjük a krioablációs katéter végével, majd állandóan elektromosan inaktiváljuk mínusz 75 Celsius fok alatti hőmérsékleten. Ekkor nem generálhat és nem továbbíthat elektromos impulzusokat.

A sejtek csak elektrofizikai tulajdonságaikban változnak, tehát nem halnak meg teljesen. A krioabláció nagyrészt fájdalommentes. A kriobalon katéter alkalmazásával történő abláció úgy tekinthető, mint egy krioablációs katéter segítségével végzett abláció. Ezt a technikát alkalmazzák a bal pitvarban lévő tüdővénák elektromos izolálására, amelyek alapvető szerepet játszanak a visszatérő pitvarfibrillációban azáltal, hogy koordinálatlan elektromos impulzusokat adnak át.

Funkció, hatás és célok

A jóindulatú és rosszindulatú daganatok pontos megsemmisítése mellett a krioabláció fő alkalmazási területe a visszatérő pitvarfibrilláció kezelése. A módszer végrehajtható a rádiófrekvencia vagy a rádiófrekvencia-abláció alternatívájaként.

A tudományos kutatások kimutatták, hogy a pitvarfibrillációt főként a bal pitvarba nyíló tüdővénák izomsejtjei okozzák. A krioabláció egyik fő célja tehát a tüdővénák elektromos elszigetelése a bal pitvarról, hogy a nem koordinált elektromos jelek továbbadhatok a pitvarból. A krioablációs katétert egy megfelelő vénán keresztül továbbjuttatják a jobb pitvarba, és a pitvari rekesz átlyukasztása után a bal pitvarba helyezhetik a tüdővénák csomópontjai közelében.

Mindenekelőtt az elválasztandó szövetet előzetesen lehűtjük, és az eljárást végző orvos elektrofiziológiai szempontból ellenőrizheti, hogy az utóbb tervezett abláció eredményes-e, és hogy vannak-e nem szándékos mellékhatások vagy szövődmények. Ezzel szemben ez azt jelenti, hogy a krioabláció az elektromos ellenőrzés után megszakítható, és az előhűtött cellák helyreállnak, és működőképesek maradnak. A krioabláció tehát további biztonságot nyújt, mivel a hatás ellenőrizhető a tényleges visszafordíthatatlan abláció előtt. Ez különösen akkor fontos, ha a jobb pitvarban az AV csomópont közelében lévő szövetet ki kell szedni.

Maga az abláció egy rendkívüli hideg stimulusból áll, amelyet a katéter hegyéből a környező szívizomsejtekbe továbbítanak. Az így kezelt sejtek visszafordíthatatlanul elveszítik képességüket maguknak az elektromos impulzusok generálására vagy továbbítására. A krioablációs katéter használható mind a bal, mind a jobb pitvarban. A krioablációs katéter alternatívájaként kifejlesztették a krioballon katétert, amelyet kizárólag az elektromos pulmonalis vénák elkülönítésének kezelésére használnak. A cryoballoon katéter elülső részén egy apró ballon tölthető gáznemű hűtőfolyadékkal.

A szomszédos szövetek megsemmisítésére szolgáló tényleges hideg stimulust a hűtőfolyadék párolgása okozza. A katétert úgy helyezzük el, hogy az apró ballon a lehető legteljesebben bezárja a bal pitvarban lévő négy pulmonalis véna bejáratát annak érdekében, hogy a vénák elektromos szigetelését érje el a környező szívizomsejtek inaktiválásával. A kezelés során ellenőrizhető, hogy a pulmonalis vénák izolálása sikeres volt-e.

A krioballon eljárás valamivel könnyebb és biztonságosabb használata, mint az abláció a krioablációs katéterrel, így a technikát olyan klinikák is használhatják, amelyek nem rendelkeznek differenciált szívközponttal. A krioabláció aktív elvét évtizedek óta alkalmazzák a nyílt szívműtétekben. Csak a minimálisan invazív módszerek viszonylag újok.

Itt megtalálja gyógyszereit

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

A pitvarfibrilláció kezelésének krioablációja után az egyik fő probléma a szívritmuszavar megismétlődése, amely általában egy vagy két újra-ablációval oldható meg. De még akkor is, a siker aránya mindössze 70-80%. Sikeresnek tekintik egy kétéves időszakot, amelyben nem fordult elő ismétlődő pitvarfibrilláció.

A krioballonos kezelés után lehetséges, hogy a négy tüdővénából csak egy vagy kettő csatlakozik újra elektromosan, és ezt figyelembe lehet venni bármilyen esetleges újra-abláció esetén. A szívizomsejtek működésképtelenné válásának kockázata az AV csomópont közelében lévő szívizomsejtek ablációjakor krioablációval szignifikánsan alacsonyabb, mint a nagyfrekvenciás ablációval, mivel a funkcionális tesztelés lehetősége a szöveti terület előzetes lehűtése után nagyrészt kiküszöböli ezt a kockázatot.

Ritka szövődmény lehet a vérrög (trombus) kialakulása a katéteren, amely meglazulhat, és szélsőséges esetekben stroke-ot okozhat. A probléma minimalizálása érdekében a beteget koagulációs gátlásnak kell alávetni az eljárás megkezdése előtt. A tüdővénák elektromos szigetelésében nagyon ritkán fordulhatnak elő fertőzések. Ha a pitvari üreg szúrására van szükség, nagyon ritkán számoltak be a szúrás helyén történő vérzésről.