Elmagyarázzuk, mi az a jogtudomány, eredete, fajtái és jellemzői. Ezen túlmenően annak jelentősége a bírák döntéseiben.
Mi az a jogtudomány?
A jogtudomány az doktrína bírói szervei megállapították a Feltétel, többszöri bírói határozatai révén a időjárás. Bizonyos esetekben összefüggésekben, Jogtudománynak is nevezik a tudomány amit tanul jobb vagy ahhoz filozófia bár a kifejezés e használata, legalábbis a spanyolban, használaton kívülinek minősül.
A jogtudomány a megértése és értelmezése a jogi normák a hivatalos szervei által kiadott múltbeli ítéletek alapján meghatalmazás a nemzet. Más szóval, ahhoz, hogy megértsük, hogyan működnek egy jogrendszer jelenlegi szabályai, át kell tekinteni, hogyan alkalmazták azokat a múltban.
A jogtudomány egységesíti és integrálja a jogrendszert, amennyiben annak forrása van pozitív törvény. Vagyis a kontinentális jog formális forrása, de gyakorlati értéke esettől függően kisebb-nagyobb lehet, így elkerülhető, hogy ugyanaz a jogi helyzet különböző bíróságoktól eltérő értelmezést kapjon, vagy különböző történelmi pillanatokban ugyanaz.
Ez az oka annak, hogy a jogtudományt diakronikus, azaz történeti perspektívában tanulmányozzuk, mivel ez jobb rálátást ad arra, hogyan törvényeket alkalmazni, mint egyszerűen áttekinteni a pozitív jog írásos részét.
Az angolszász jogban eredete I. Angliai Vilmos (kb. 1028-1087) idejére nyúlik vissza, akit Vilmosnak „a hódító” becenévvel becéztek. Ő volt az első normann származású angol király, aki országszerte szétosztotta a bírákat, hogy megalapozza azt az elképzelést, hogy a Igazságszolgáltatás az uralkodótól származott, bár ugyanakkor úgy vélték, hogy Istentől ered. Ily módon a távolság ellenére is elő lehetne írni a common law értelmezésének módját.
A jogtudomány jellemzői
A joggyakorlatot a következők jellemzik:
- A hivatalos jogi szervek, például a Legfelsőbb Bíróság vagy a Legfelsőbb Bíróság ítéleteiből és értelmezéseiből áll. Az ítélkezési gyakorlat kiadásáért felelős szerveket a jogrendszer minden nemzeté, vagyis a maga Magna Cartájában.
- Valamennyi bírósági ítéletből és határozatból alakul ki úgy, hogy a bírói döntés nemcsak azonnali, hanem jövőbeli szerepet is betölt. Éppen ezért a „bírói gyakorlat kialakítása” azt jelenti, hogy a bíró precedenst teremt a jövőbeli bírói értelmezésekhez.
- Formális jogforrásnak számít, bár ezt a szerepet meglehetősen pragmatikus szempontból tölti be. Az angolszász jogban például fő forrásnak számít, ún Közjog, és a bíráktól azt várják, hogy vizsgálják ki és ismerjék a múlt mondatait, ahelyett, hogy ragaszkodnának egy írott szabályhoz.
- A Nemzeti Alkotmány és a nemzeti jogrendszerek előírásai szerint viselkedik, így az adott nemzet és jogi hagyomány szerint változhat.
- Korábban ez a név a jogfilozófiára vagy a jogtudományokra utalt.
A jogtudomány fajtái
A bíró dönthet úgy, hogy egy törvény bizonyos tényekre nem alkalmazható.
A következő jogtudományi típusokról beszélhetünk, amelyek a jogállásuk alapján különböztethetők meg:
- Jogtudomány legem ellen. Amikor törvénybe ütköző eredményeket határoz meg. Ez csak bizonyos jogrendszerekben lehetséges, ahol a joggyakorlat éppen a törvényben leírtak felett áll.
- Deformáló jogtudomány. Amikor olyan esetre adják ki a törvényt, amely eltér attól az esettől, amelyre azt szánták, és ez azt jelenti, hogy a törvény „eltorzult”.
- Az ítélkezési gyakorlat hatályon kívül helyezése. Amikor bármely jogszabályokat vagy alkotmányellenes és ezért érvénytelen. Nem egy írott törvény megsemmisítéséről van szó, hanem tényeinek alkalmatlanságáról.
- Plenáris joggyakorlat. Amikor egy bíróságról vagy plenáris ülésről érkezik, vagyis olyanból, amely egyazon bírókat tömöríti.
- Korlátozó joggyakorlat. Amikor egy törvényt úgy értelmez, hogy annak alkalmazása korlátozott vagy korlátozott.
A jogtudomány jelentősége
A jogtudomány a joggyakorlat kulcsfogalma, mivel lehetővé teszi a bírók számára szükséges jogi kritériumok kialakítását. Így nem mechanikusan, a törvényt betű szerint követve cselekszenek, hanem értelmezni tudják, saját maguk fényében tekinthetik. történelem és a helyi jogtörténet.
Ez különösen akkor fontos, ha olyan döntések meghozatalának szükségességével szembesülünk, amelyek nem szerepelnek az írott törvényben. Végső soron, ha ez olyan egyszerű lenne, mint egy iránymutatás vagy egy írott szabály követése, akkor nem kellene a bíráknak értelmezniük, és eldönteni, hogyan vonatkozik az általuk vizsgált ügyre.
Emiatt az ítélkezési gyakorlat lehetővé teszi, hogy a bíró ne csak egy konkrét és jelen ügyben igazságot szolgáltasson, hanem azt is, hogy fontos precedenst érezzen nemzete jogi jövője szempontjából. Ezért a bírói döntés során figyelembe veszik azokat a jövőbeli helyzeteket, amelyekben az említett törvényt újra kell értelmezni.